A Biblia és a hozzá kapcsolódó rabbinikus irodalom alapvetően elítéli mind a prostitúciót és különösen elítéli természetesen az emberkereskedelmet, mely sajnos korunkban a prostitúció szerves része.

A prostitúciót illetően azonban a rabbinikus források kevésbé az ilyesmire fejüket adó nőket, sokkal inkább azt a társadalmat ítéli el, melyben kereslet mutatkozhat a prostitúció iránt.

Fontos megemlíteni azonban azt is, hogy a zsidó vallásjog, a háláchá eltérő módon ítéli meg a nem-zsidó és a zsidó prostitúciót, utóbbit jelentősen nagyobb szigorral illetve.

A bibliai narratívák eltérő üzenetet sugallnak a prostitúciót illetően.

Már a Tórában, a Bibliai első könyveiben találkozhatunk a prostitúció jeleit mutató esetekkel. Ábrahám, aki feleségét testvérének kiadva igyekszik magukat megmenteni az egyiptomiak ösztöneitől,¹ Jákob fiainak gyilkos tette, mely húguk, Dina viselkedésére adott válasz,² és talán legismertebb Jehuda és Támár története, amelyben Támár erkölcsből leckézteti meg apósát, aki, becsületére váljék, beismeri hibáját.³

Ami azonban a Tóraadás, tehát a zsidó vallásjog érvénybe lépése utáni időket illeti, a Tóra egyértelműen elítélő hangon szól a prostitúcióról:

„Ne szentségtelenítsd meg leányodat, hogy paráznaságra engedd, hogy ne paráználkodjék az ország és megteljék az ország fajtalansággal.”⁴

Később, mikor a katonák háborúba menetele utáni „zsákmányról”, nem-zsidó foglyokról lesz szó, a Tóra némileg megengedőbbnek tűnik, bár kétségtelenül lényegesen humánusabb eljárást ír elő, mint más korabeli népek szokása volt hasonló esetben:

„Ha kivonulsz háborúba ellenséged ellen és kezedbe adja őt az Örökkévaló, a te Istened és te foglyokat ejtesz közüle, és látsz a foglyok között szép termetű nőt, megkedveled őt és elveszed magadnak feleségül: Akkor vidd be házadba és nyírja le haját és igazítsa körmeit; vesse le fogsága ruháit magáról, maradjon házadban és sirassa meg apját meg anyját egy teljes hónapig, azután menj be hozzá és légy férjévé, és ő legyen a te feleséged. És lesz, ha nem találsz majd kedvet benne, bocsásd el szabadon, de eladni ne add el pénzért; ne hatalmaskodjál fölötte, mivelhogy megaláztad őt.”⁵

A Tóra törvénye szerint tehát egy háborúban foglyul ejtett fogolynővel nem tehet az ember kénye-kedve szerint, a humánus bánásmód, a nő alapvető tiszteletben tartása magasra emeli a zsidó törvényeket más korabeli társadalmakban szokásos viselkedéstől.

A Biblia későbbi könyveiben, mint például Eszter könyvében találkozhatunk az ókori népek prostitúciót idéző gyakorlataival.6 Amikor Áchásveros király feleséget keres magának és összegyűjti birodalma összes lányát háremébe, elénk tárulhat a nőket puszta tárggyá minősítő korabeli eljárás. A nőt hónapikat töltenek szépítkezéssel a háremben, mielőtt a király elé járulhatnak, minden bizonnyal bezárva, jogaiktól megfosztva. 

A bibliai szöveghez hasonlóan, a szóbeli Tórát lejegyző Talmud rabbijai is eltérő képet festenek a prostitúció vallásjogi megítéléséről.

Míg például az önkielégítés vagy más komoly bűnök helyett elnézőbb a prostituált látogatása esetén, azt semmiképpen nem tartja erkölcsös, Istenfélő viselkedésnek.7

„Jobb, ha egy ember titokban vétkezik, mint ha Isten nevét nyilvánosan szegi meg, így másokat nem tanít bűnös viselkedésre.” A Talmud bölcsei hozzáteszik: „Ha az emberen eluralkodik a rossz ösztön, menjen olyan helyre, ahol nem ismerik, öltsön fekete ruhát és takarja be magát fekete [leplekkel], de ne szentségtelenítse meg Isten nevét.”7

A szöveg és az ahhoz kapcsolódó kommentárok ezután, sietve teszik hozzá, hogy az ilyen eljárás semmiképpen nem helyes vagy kívánatos.

A nő-férfi kapcsolatok szentsége a házasság kötelékén belül mutatkozik meg, az ember pedig igyekezzék uralkodni vágyain.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ 

1. 1Mózes 12:10-20 és 20
2. 1Mózes 34. fejezet
3. 1Mózes 38. fejezet
4. 3Mózes 19:29
5. 5Mózes 21:10-14
6. Eszter 2. fejezet
7. Kedusin 40a