A halottak feltámadása egyike a messiási időszak emblematikus eseményeinek. A megváltás egyik kezdeti lépése ugyanis, hogy a halottak lelkei visszatérnek korábbi testükbe, hogy közösen részesüljenek a jutalomban, melyet a tórai parancsolatok megtartásáért kaptak. Mivel test és lélek együtt tettek mindent, jót és rosszat, ez utóbbiért a halált követő „lelki tisztulási folyamat” már kárpótolt, a jócselekedetekért járó jutalmat is együtt kell „átvegyék” illetve megéljék.

A Talmud kijelenti¹ „Egész Izraelnek része van a jövendő világban, ahogy írva van ’és néped mind igaz, végtelenségig örökölik majd a földet’²”

Evilági Istenszolgálatunkat a Teremtő két módon jutalmazza. Az egyik a lélek túlvilági jutalma, melyben azután részesül, hogy halálunk után a lélek visszatér a lelkek „országába”, azaz a lelkek dimenziójába. Ez, az Éden Kert egy párhuzamos valóság, melyet fizikai érzékszerveinkkel nem tudunk megtapasztalni, kizárólag lelki aspektusa van.

A jutalmazás másik módja a messiási időszak utáni feltámadás után következik be. Ilyenkor a lélek visszatér a testbe, melyben korábban volt, ahogy azt az előbb kifejtettem. Ez az idilli állapot, a messiási kor, melyben „egyik nép nem emel a másik ellen kardot és nem ismernek majd több háborút.”³

Az ember lelke Isten egy darabja és mint ilyen halhatatlan. Azonban nem minden léleknek vagy egyforma sora az Édenkertben, a lelket világában. Aki igaz emberhez méltó életet élt, annak nagyobb a jutalma miután lelkét visszaadja a Teremtőnek. Akadnak olyanok is, akik velejéig gonoszak, és nincs részük a túlvilági üdvösségben.

A feltámadásnak több egyik oka, mint a Talmud egy helyen megjegyzi: „Még azok is Izrael fiaiból, kik üresek, annyi micvát [parancsolatot] tartottak, mint ahogy magja van a gránátalmának.”⁴

A Talmud bölcsei más felsorolják mik azok a bűnök, melyek miatt valaki elveszítheti túlvilági üdvösségét,⁵ azonban a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen bűnök sajnálatos megléte és az, hogy mindenki részesül a halottak feltámadásában nem mondanak egymásnak ellent.

„Ha valaki őszintén megtér bűneiből (tesuvá), akkor még a legnagyobb bűn is megbocsáttatik. Az elhunytért elmondott ima, az érdemében adott adomány és az emlékére megcselekedett parancsolatok, szintén segítenek az elhunyt lelkének innen, ebből a világból. Ha egy adott halottal, ne adj Isten, nem bánnak kellő tisztelettel, az is vezeklés lelke számára. A Talmud például elmondja, hogy Jerobám, az ókori Izrael egyik gonosz királya, akinek számos a nép ellen elkövetett bűne és a bálványimádás arra tették érdemessé, hogy ne részesüljön a túlvilágban, mégis feltámad majd. Miért? Mert testét évekkel halála után elégették, az pedig, mint tudjuk, a halott megszégyenítése.”

És mi a helyzet a reinkarnálódott lelkekkel? Mivel a zsidó hagyomány úgy tartja, hogy egy lélek több testben is járhat az idők folyamán felmerül a kérdés, melyik testben támad fel majd újra. Ahhoz, hogy ezt megértsük, előbb tudnunk kell, miért reinkarnálódik egy lélek.

Minden léleknek teljesíteni kell a Tóra 613 parancsolatját. Akkor születik egy lélek újjá másik testben, ha ezt a célt nem sikerült elérnie.

Mivel a reinkarnálódott lelkek több testet is megjártak, a parancsolatok teljesítése során, a legtöbb vélemény szerint a léleknek azon darabjai kerülnek be az adott feltámadt testbe, melyek az az által a test által teljesített parancsolatok lelki összeköttetését biztosítják. Más szóval több test is feltámadhat egy lélek által. 

Vannak ettől eltérő vélemények, az egyik szerint a reinkarnálódott lélek a legutolsó testben támad majd fel, a másik vélemény alapján abban amelyikben a legtöbb micvát (parancsolatot) teljesítette.

Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on, a Deezer-en, a TuneIn Radio-n és a SoundCloud-on. 

1. Misna, Szánhedrin 10:1
2. Jesájá 60:21
3. Jesájá 2:4
4. Bráchot 57a
5. Szánhedrin traktátus 10. fejezet