Ritkán volt olyan mozgalmas hét a sípucca háza táján, amilyen múlt héten volt. pontosabban ha jobban belegondolok, mostanában nem is olyan ritkán. De a héten történt valami, amihez hasonló reccsenés a sípucca becsontosodott őskövületi diktatúrájában régen volt. Egy álságos rezsim bukásának és ezzel párhuzamosan egy tisztulási folyamatnak láthatjuk ugyanis az első lépéseit.

Nem tagadom, büszke vagyok szerepemre ebben a kérdésben, mert kevesen vitathatják, a szerény hozzájárulásomat e a történelminek is nevezhető fordulat eljövetelében.

A szerénytelenség vádja ellenére kijelenthetem, hogy Fináli pópa hosszú ideje űzött undormányaira én hívtam fel a nagyérdemű figyelmét egyik, majd később másik nyílt levelemmel. Elsőt az akkor még nem Róna Tamás által vezetett Rabbitestületnek címezve Fináli pópa a zsidóság nagyjait lefitymáló posztjai, másodikat a sípucca világi vezetésének címezve Fináli Izrael államáról kinyilvánított véleménye miatt.

Leveleimet sokan szándékosan félreértették besúgónak és feljelentgetőnek titulálva, miközben a besúgás és a feljelentgetés pont az engem bírálóknak sajátja és büszkén vállalt politikai öröksége.

Célom persze nem is állhatott volna távolabb a feljelentéstől, hiszen arra semmi szükség. A nagyérdemű úgyis látja, vagy nem látja, hogy Fináli mivel tölti indokolatlanul és érthetetlenül sok szabadidejét, nem kell erre felhívnom a figyelmet. Kérdéseim, melyekre nem kaptam választ, azt voltak hivatottak megtudakolni, hogy vajon Fináli cionistának és a zsidó hagyományok tisztelőjének cseppet sem nevezhető kommentjei vajon tekinthetők-e a Rabbitestület ill. a Mazsihisz álláspontjának. Ha ugyanis nem szólnak az ügybuzgó BDS aktivistának, az azt is jelenti, hogy hallgatásuk támogatás is.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy egy válasznak aligha nevezhető izé a Rabbitestület akkori vezetőjének egyik fegyverhordozójától igenis érkezett, de ezt inkább hagyjuk, mert csak feladóját minősíti.

Nos, annak rendje és módja szerint levelem összezárást eredményezett és Fináli pópa egyre bátrabb posztjai már nem csak az én ingerküszöbömet lépték át, de a Rabbitestület, és bizonyosan a Mazsihisz jóérzésű többségénél is kezdett kiverődni az a bizonyos biztosíték.

Majd másfél év hallgatás és a felszín alatt zajló folyamatok eredményeképpen a Rabbitestület új és bátor vezetője kitessékelte Finálit a testületből, az Elnök pedig éktelen haragra gerjedt. Az Elnök kínja nem először érte el a Rabbitestület áprilisban megválasztott vezetőjét, hiszen már a választást követően minden erejével azon volt, hogy diszkreditálja és aláássa az új vezető tekintélyét. Sok eszköze nem volt, hiszen még akkor sincs semmi beleszólása a függetlenül működő tanács munkájába, ha ő azt hiszi, hogy van, csak azért, mert rendszeresen fontoskodik kéretlenül minden ülésen. Egyetlen lehetőségként az maradt, hogy sunyi módon kicsenje a levéltárból a Testület SZMSZ általa is jóváhagyott példányát majd úton-útfélen azt állította, hogy nem is létezik a dokumentum. Nem túl furfangos megoldás, de jellemző a jelenlegi hatalom kicsinyesen diktatórikus eszközeire.

A neológ Rabbitestület elnöke beleállt a balhéba és úgy ítélte meg, hogy nem árt, ha a nyilvánosság eszközeit használja fel arra, hogy a megválasztása óta ellene zajló hadjáratnak véget vegyen.

Nem kell jövőbe látónak lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye, bizony, komoly koporsószög került a sípuccát irányító triumvirátus rezsimjének koporsójába.

A hazai neológ zsidóság közéletét megtisztítani célzó folyamat megkezdődött. Csak a vak nem látja, hogy a jelenlegi rezsim egyetlen programja a folyamatos ellenség gyártás, legyen szó az EMIH-ről, a Kormányról vagy, ha kell, Izrael államának kormányáról.

Egy söralátét is túl nagy ahhoz, hogy felsoroljuk a jelenlegi vezetés eredményeit, melyek kimerülnek abban, hogy a Mazshisz nem vetélytársnak, hanem ellenségnek tekinti a chábád mozgalmat képviselő EMIH-et, de még a törpeméretű ortodoxiát is. Jól fogalmazott a Rabbitestület új elnöke, amikor azt mondta: „lehullt a lepel a Mazsihisz elnökéről és nem lehet hallgatni többé az üres zsinagógákról, a korrupciós botrányokról.”

Mindezt egy olyan időszakban, amikor a sípuccai dolgozók fizetését a húsz és negyven százalék közti mértékben nyírbálták meg egyidőben azzal, hogy felelőtlenül és a korrupció gyanúját nem nélkülöző módon fizettek ki majd 100 milliós sikerdíjat a Dohány utcai zsinagóga turisztikai bevételének felvirágoztatása címén.

Nem kicsit vagyok büszke arra, hogy ezt is szerénységem duzzasztotta országos botránnyá, de nem ez a lényeg.

A lényeg abban az ügyben az, hogy miközben a triumvirátus azzal védekezett, hogy nem járja nem teljesíteni egy érvényes szerződést – amivel amúgy egyetértek – azonban egy hároméves gyerek is újra tárgyalta volna azt a bizonyos szerződést, miután tavaly már kifizettek sikerdíjként vagy 50 milliót.

Ha zúgolódás van a Mazsihisz közgyűlésében, az azt mutatja, hogy a képviselők többségének helyén van a szíve, tudja mit tanít a zsidó hagyomány a közösséget szolgálók becsületéről és bízik még abban, hogy a hazai neológia is fontos része a világ zsidóságának. Hogy is szól a mondás? Egy pár ember nem ejthet túszul egy egész közösséget.