Aligha lehet olvasni annál viccesebbet, mint amikor a sípuccai vezetés felháborodik egy Facebook oldal (nem mondom meg melyik, úgyis tudja mindenki) által előcitált vádak ellen, miközben korábban maga üzemeltetett hasonlót.

Visszanyalt a fagyi, ahogy mondják, és a heisleri vezetés végképp kiakadt. Összehangolt támadást sejt az utóbbi hetek rendre kipattant botrányai mögött, melyekre már az országos (nem-zsidó) sajtó is felfigyelt.

Pedig a Róna ügy, az összeférhetetlen sípuccai vezetők, a nyilvánvaló politikai elköteleződés és a számtalan korábbi sittes ügy mind-mind olyanok, melyek csak idő kérdése volt, mikor buknak a felszínre.

Hiszen legyen szó a milliókért kósersági álpecsétekkel seftelő csaló „rabbiról” vagy a kínos nőügyekkel megvádolt másik „rabbiról”, a zavaros betérítésekről, a homofób levelekről a BZSH korábbi ügyvezetőjével szemben, a sikkasztásokról, hatalommal való visszaélésekről, megfenyegetésekről, eltűnt tízmilliókról, amiket még fel sem kapott az országos sajtó, ezek az ügyek mind rejtve maradtak korábban a sípuccai vezetést piedesztára emelők előtt. Eddig.

És Heisler András most dühös. Pedig ő maga épített ki olyan rendszert, melyet szétfeszítenek a személyes ellentétek, a kéz-kezet mos hűbérfüggésekből adódó félelem és az immorális viselkedés.

Nem dühösnek kéne lennie, hanem realistának. Végképp elveszítette ugyanis legitimitását, kiderült, hogy vezetése alatt a Mazsihisz semmilyen eredményt nem tud felmutatni, csak botrányt, vélt és valós ellenségeket, immorális vezetőket, hanyatló hitéletet, kiüresedett szellemi teret.

Heisler ígéretes elnökjelölt volt. Jó kapcsolatot ápolt az EMIH-el, az még meg is utaztatta néhányszor Izraelbe és az Egyesült Államokba az akkor alakult Tett és Védelem Alapítvány kurátoraként, melybe azért szállt be az elnöki ambíciókat dédelgető kelmekereskedő, hogy borsot törjön az akkori vezetés orra alá és amely alapítványból megválasztása után azonnal kilépett, mert felismerte, valódi program és munka helyett sokkal kényelmesebb ellenséget látni az EMIH-ben, mint esetleg partnert a zsidóság felvirágoztatásának ügyében.

Hamár ennyire belejött az ellenség gyártásba, rögtön hozzáfogott a kormány demonizáláshoz, miközben kétszínű módon minden milliárdot elfogadott a regnáló kurzustól, Makkabi játokostul, Rumbachostúl, Szeretetkórházastúl, Miskolci zsinagógástúl. Milliárdból pedig kapott eleget, vagy tízszer többet mint a szerinte kormánybarát EMIH, a pénzesőnek akkor sem szakadt vége, amikor néha véletlenül nyom veszett 122 milliónak, néha pedig túlszámlázásokkal oldották meg, hogy mindenki jól járjon a beruházásokból.

Az ilyen rezsimet persze nem lehet fenntartani jófejséggel, ide kőkemény diktatúra kell. A korábban szuperdemokrata Heislerből villámgyorsan vált ellenzőinek könyörtelen kivégzőjévé. Példa statuálással pár perc alatt félemlíti meg azt a közgyűlést, melynek tagjai Mazshiszes dolgozói státusukból fakadóan erős függési viszonyban vannak a Hitközséggel.

Heisler annak tudatában rúgta ki az ellenzéki tábor hosszú idő után hallgatásából előjövő vezetőjét, Róna Tamást, hogy tudja, ebből megint országos balhé lehet. Legyen is. Végre láthatná a nagyközönség, hogy a sípuccai vezetés Kim Jong Un demokratikusnak hazudott módszereivel operál és simán elhallgattatja a neki ellentmondókat.

No persze Róna sem szent. Senki nem mondta, hogy az, Heislerék régóta gyűjtik ellene a bizonyítékokat.

Hasonló ügybuzgalmat azért ne várjuk a kósersági pecsétárus vagy a csajozós „rabbik” ellen, hiszen ők a legnagyobb haszonélvezői és egyben támogatói a heisleri vezetésnek, morálisan működő közösségek már rég kivetették volna magukból az ilyen embereket. Bármit is tett Róna, az kismiska ezekhez képest.

Aki változást remél a sípuccában abban reménykedhet, hogy a józan ész és a békét keresők egyszer végre feltűrik ingujjukat, potens jelöltet állítanak Heislerrel szemben és visszasegítik a hitközséget a normalitás keretei közé. Erre sajnos úgy tűnik még várni kell, de talán már nem túl sokat.