Dúl a demokrácia a sípuccában. Az ősdemokrata demokraták, akik lépten-nyomon demokráciát hangoztatnak ismét elégtelenre vizsgáztak demokráciából.

Meglepődni persze nem kell, hiszen az átkos rendszer kisebb-nagyobb megszakításokkal távozott csak a Síp utcai székház sokat látott falai közül.

Most azonban átléptek egy Rubicont amikor is kirúgták azt a Róna Tamást, aki évekig tűrte az ellene folyó diszkreditálást és megelégelve, hogy a heisleri vezetés semmibe veszi, a nyilvánossághoz fordult. Persze Róna is elkövetett néhány hibát. Például elfelejtette, hogy a sípuccai demokrácia értelmezésbe nem fér bele, ha valaki más véleményen van.

Heisler és elvtársai méltó tanítványai a kommunista elődöknek, csak éppen nem rángatták le Rónát a sípucca pincéjébe hogy agyonlőjék.

Heisler, Kunos és barátaik most túllőttek a célon. És nem csak azért mert arra eddig nem volt példa, hogy vallási vezetőt rúgjanak ki a Mazsihiszből. A sípuccai diktátor és komrádjai azt hiszik, hogy az összes simliskedést, az összes balhét, korrupciót, csalást, hazugságot és erkölcstelenséget sikerül továbbra is véka alatt tartani. Az elnök és triumvirátusa fejében még nem köszöntött be a 21. század és nem tudja, hogy ma már nem az álságos elnöki közleményekből tájékozódik a nép. „Chávrách chávrá it lé”, ahogy a Talmud mondja, magyarán az emberek beszélnek egymással, a hír informális csatornákon is terjed.

Heisler azt hiszi, hogy a függési viszonyban álló közgyűlési tagok bőszen tapsikolnak ahhoz, hogy látják, a hatalom megtartásáért az elnöki bandának semmi sem drága.

De az elismerő taps elmarad, mert nem kérnek a Ceaușescut idéző módszerekből, hiszen sosem tudhatják kiért jön legközelebb a fekete autó.

Hiába a megfélemlítés, hiába a demokrácia köntösébe bújtatott hazugság áradat, az emberek többsége jóérzésű és fontos számára a hazai zsidóság jövője. Mármint azon keveseké, akik majd ezek után is ezzel a szervezettel kívánják azonosítani magukat.