A zsidó vallás szigorúan tiltja a boszorkánykodás minden formáját.

Erre a Tóra két helyen is felhívja a figyelmet: „Varázslónőt ne hagyj életben.”¹ Más helyen azt olvassuk: „Ha te bemész az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne tanulj cselekedni ama népek utálatai szerint. Ne találtassék benned, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, varázsló, időjós, kígyóigéző és kuruzsló; se bűvölő, se szellemidéző és jövendőmondó és aki kérdez a halottaktól. Mert az Örökkévaló utálata mindaz, aki ezt teszi és emez utálatok miatt űzi el az Örökkévaló, a te Istened azokat te előled.”²

 az ember azt gondolná ezért, hogy a különböző babonáknak aligha van helyük a zsidó életformában. Az igazság teljesen más képet mutat és számos babonának tűnő szokás határozza meg mindennapjainkat. Ezek közül néhány az általános kultúrába is utat tört.

Meghúzni a fülünket, amikor tüsszentünk

Különösen gyakori a galíciai és a litván zsidók körében, hogy tüsszentéskor meghúzzák a fülüket. Azonban az, hogy melyiket vagy akár mindkettőt, az már komoly vita tárgya, ahogy az is, hogy felfele, vagy lefele kell a fület meghúzni. A szokás nem alaptalan. A zsidó hagyomány szerint ugyanis a világ kezdetének idején tüsszenteni meglehetősen veszélyes volt.A midrás-irodalomban azt olvassuk²:

„Amikor Isten megalkotta az eget és a földet, soha senki sem volt beteg; ha valaki úton volt vagy a piactéren, tüsszentett, és lelke az orrlyukain keresztül távozott. Egészen addig, amíg Jákob ősatyánk nem imádkozott Istenhez erről, mondván: „Minden világok Ura! Ne vedd el tőlem a lelkemet, mielőtt lehetőségem volna tanácsokkal ellátni a gyermekeimet és a családomat " Isten beleegyezett Jákob kérésébe, ahogy írva van: » Történt ezen dolgok után, mondták Józsefnek: Íme, atyád beteg«⁴”

A zsidó bölcselet szerint ezért alakult ki az az egyetemes szokás is, miszerint ha valaki tüsszög, annak minden kultúrában valamit kívánunk, egészséget, hosszú életet stb. 

Háromszor köpni

Akár szó szerint, akár átvitt értelemben („fu, fu, fu” mondásával) történik, a háromszor köpködés (a három misztikus szám a zsidó kultúrában, a vallásjogban rendszerint valaminek a megerősítését vagy nyomatékosítását jelzi) klasszikus válasz valami gonoszra vagy jóra. A zsidók évszázadok óta háromszor kiköpnek, ha valami szörnyűséget látnak vagy hallanak, ezzel kívánják megakadályozni a tragédia bekövetkezését vagy megismétlődését. 

Érdekes és kissé vicces is, hogy ugyanezt a csináljuk, ha valami jó dolog történik, mint például egy egészséges gyermek születésére, ezzel igyekezve a gonosz, "irigy szem" pillantását kivédeni. A köpést sokáig a mágia és a démonok elleni erős védőnek tartották. Az ókori és középkori orvosok, köztük Mose ben Maimon rabbi, a híres Maimonidesz (1140-1204) is leírták a nyál és a köpés pozitív hatásait.

Megrágni egy szálat vagy cérnát

Egy népszerű szokás ha valaki olyan ruhát visel, amelyet éppen varrnak (mondjuk rávarrnak egy gombot), a ruha viselője egy szálat, cérnát stb. rág a varrás közben. Ez a szokás kapcsolódhat a jiddis „mir zollen nist farnajen der széjchel” mondáshoz, mely szerint "nem szabad varrni a józan észt”. Egy másik magyarázat az lehet, hogy a temetkezési lepeleket sokszor a halotton igazítják vagy fejezik be, a cérna rágásával „bizonyítja” a ruhát viselő, hogy még nem halott, viszont nagyon is él.

Ha valaki tüsszent, az igazat mond

A tüsszentés, ahogy fent említettem, kapcsolódik a halálhoz. Csakúgy, mint a halál, ami nagyon is valós („csak a halál biztos az életben”), úgy aki tüsszent miközben mond valamit jelzi, hogy mondanivalója teljességgel bizonyos.

Nem hagyunk nyitva könyvet

Elterjedt szokás, hogy amikor az ember felfüggeszti a tanulást, olvasást vagy imát, nem hagyja nyitva a könyvet, amit használt. Erre azért van szükség, mert a közvélekedés úgy tartja, hogy az ember hamar elfelejti amit tanult, ha a könyv nyitva marad. Mások szerint, ha nyitva marad egy könyv, az abban lévő szent tanok „rossz és ártó szellemek” kezei közé kerülhetnek.

Sót tenni a zsebekbe és a szobák sarkaiba

Régen közkeletű hiedelem volt, hogy új házakban előszeretettel tanyáznak démonok és ártó szellemek. Olyannyira, hogy hosszú évszázadokig külön embereket béreltek fel a jobbmódú polgárok, hogy lakjanak pár éjszakát az új házban, mielőtt annak tulajdonosai beköltöznének.  Mivel a sóra általában úgy tekintettek, mint amely komoly erőkkel rendelkezik a gonosz szellemekkel szemben, gyakran az egyik szoba sarkába helyezték, ahol ezek a teremtmények rejtőzni szoktak. Ugyanez az érvelés vonatkozott az új ruhákra is, ahol a kisebb koboldok és manók rejtőzhettek el a zsebekben. Azzal, hogy kis mennyiségű sót tett az ember a zsebekbe, azt remélte, hogy elűzi ezeket a lényeket, és megbolygatja ártó terveiket.

Lekopogni valamit a fán

A fán való lekopogás annak érdekében, hogy megvédjünk valamit a gonosztól eredendően nem zsidó szokás, annak ellenére, hogy a zsidók körében is igen gyakran alkalmazott. Ez kiváltképp furcsa, ugyanis elképzelhető, hogy a szokás keresztény hiedelmeken alapul, hiszen gyakran kötöttek össze faágakat egymásra téve, hogy az keresztet formáljon. Talán ennél is furcsább az a magyarázat, mely szerint a fán való lekopogás ősi pogány szokás volt, tudniillik számos társadalomban a fákat imádták, a kopogásnak pedig valamiféle varázserőt tulajdonítottak.

Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/, ahol minden este, vasárnaptól csütörtökig 20:00-kor élő tanulásban ismerkedhetsz meg a zsidó vallás alapjaival és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on, a Youtube-on, a Deezer-en és a TuneIn Radio-n.  

1. 2Mózes 22:17
2. 5Mózes 18:9-12
3. Pirké Eliézer 52. fejezet
4. 1Mózes 48:1