T.G.E. barátomnak ajánlom
Sok jiddis nyelvű dal van, melyek vidámságukkal, vagy éppen szívbemarkoló melódiájukkal meghódították a világot, de talán nincs még egy olyan dal, mint az Oyfn Pripetshik (vagy jiddis leírásban: אויפן פריפעטשיק), amely egyszerre keserű és édes, szomorú és mégis reményt keltő.
A dalt, amely ugyan a 20. század elején született csak a 90-es években ismerte meg e jiddis kultúráról korábban nem tudó világ, főként Steven Spielberg Oscar-díjas Schindler listája c. filmjéből. A film második felében a Krakkói gettó felszámolásának jelenetében egy piros kabátos kislányt látunk, aki valahogyan, legalábbis egy rövid ideig, nem tűnik fel senkinek.
Az Oyfn Pripetshik szívbeszorító dallama nyilvánvaló telitalálat volt a rendező részéről, mert ez a mai napig zsidó óvodákban is énekelt dal a gyermekek, a tanulás fontossága és a meleg, biztonságot nyújtó zsidó otthon himnusza.
A dal szerzője Mark Markovich Warshawsky (1848-1907) Odesszában született, ortodox zsidó családban. Gyermekként családjával együtt Zhytomirbe költözött, ahol jesivába (rabbinikus iskola) járt. Ezután egy évig az odesszai egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, melyeket a kijevi egyetemen fejezett be, ahol az iskola befejeztével jogi praxisba kezdett. Szorgalma ellenére a szerencse elkerülte, és egész életében megélhetési gondokkal küszködött. Ezért is költözött 1903-ban Belgiumba, ahol jogi tanácsadóként állt munkába egy ottani cégnél; 1905-ben súlyos betegséggel küszködve visszatért Kijevbe, ahol két évvel később itt halt meg.
Avraham Goldfaden hatására Warshawsky elkezdett dalokat írni, melyeket szívesen elő is adott, de csak barátai körében. Igazán soha nem vette komolyan zenei munkáját, és nem készített felvételt dalairól, csak emlékezetére hagyatkozott. Művei mégis ismertté váltak a többnyire jiddis nyelvet beszélő oroszországi zsidók körében, sokan azonban nem tudták, hogy a dalok tőle származnak, az Oyfn Pripetshiket is sokan népdalnak hitték.
1890-ben Warshawsky találkozott a híres jiddis íróval, Sólem Aleichemmel (Salamon Naumovich Rabinovich, 1859-1916), többek közt a Tóbiás, a tejesember (a Hegedűs a háztetőn musical alapjául szolgáló mű) című könyv szerzőjével. Miután meghallgatta dalait, Sólem Aleichem azt írta: "egyszerűen átöleltem és megcsókoltam!"
A népszerű író később azt is elmondta, hogy haragudott Warshawskyra, amiért nem készített felvételeket dalairól: „Miért nem írja le ezeket a dalokat? Ha nem tudnám, hogy az ő saját szerzeményei, esküszöm, hogy azt hinném, valamikor anyám énekelte őket nekem!”
Aleichem nem is nyugodott bele abba, hogy Warshawsky gyönyörű jiddis nótái ne legyenek megörökítve, ezért finanszírozta Kijevben 1900-ban kiadott daloskönyvét, Yiddishe Volkslider címen, melyhez ajánlót is írt.
A két művész barátsága szakmai együttműködéssé vált, Sólem Aleichem és Warshawsky elkezdtek turnézni Oroszországban, saját repertoárjuk előadásával. Azt is tervezték, hogy az Egyesült Államokba utaznak, de ezek a tervek meghiúsultak, mikor Warshawsky hirtelen megbetegedett és 1907. november 26-án meghalt.
Jiddis eredeti: אוֹיפְן פְּרִיפֶּעטְשִיק בְּרֶענְט אַ פַיֵיערְל זָאגְט זְשֶע, קִינְדֶערְלֶעך, ֶגעדֶענְקְט זְשֶע טַייעֶרֶע, |
Fonetikusan: Oyfn pripetchik brent a fayerl, Un in shtub iz heysz, Kometz- alef: o! |
Magyarul A kályhában ég a tűz „Komec és álef: o!"
|
A dal a világhírű hászid éneked, Avraham Fried előadásában:
És egy orosz gyermekkórus által bemutatott verzió, melynek különlegessége, hogy a végén orosz nyelvű szöveg is szerepel:
(Címlapfotó: Roman Vishniac: Gyerekek Munkácson, © Mara Vishniac Kohn, International Center of Photography)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.