Ezen a héten ezeket szerettem:

- Orbán Viktor miniszterelnök Washingtonban találkozott Donald Trump amerikai elnökkel. Furcsa, hogy ez a találkozó csak most jött létre, lévén, hogy a két vezető hasonlóan gondolkodik egy csomó dologról. Mindenesetre örültem, leginkább azért, mert nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország inkább az Egyesült Államok felé tendáljon és ne Kína és Oroszország felé.

- Szíjjártó Péter külügyminiszter meglátogatta a munkácsi rebbét, ráadásul egy magyar útlevelet is adott a magyar származású rabbinak, akivel magam is találkoztam jónéhány alkalommal. Ez sok szempontból fontos gesztus, örülök, hogy a magyar diplomácia látja, hogy a magyar gyökereket a tengerentúl leginkább, érdekes módon, a zsidó közösségek ápolják leginkább. A rebbe kérte a külügyminiszter közbenjárását az elhagyatott zsidó temetők ügyében (hazánkban kb. 1600 van), amivel kapcsolatosan egyébként a Mazsök nemrég osztott ki vagy félmilliárdnyi állami forrást. Helyes.

- Elnökválasztás volt a Mazsihiszben, Heisler Andrást kétharmados (ilyenkor is szitokszó?) többséggel választották elnökké. Gratulálok ezúton is és sok sikert kívánok! A választás „árnyoldaláról” írtam itt és lejjebb, a nem-szeretem közt is megemlítek egy „érdekes” lépést.  Szintén megválasztották a szervezet elöljáróságát és alelnökeit, utóbbiakat Horváth József és Goldmann Tamás személyében. Nekik is gratulálok! Az elöljáróságból erősen hiányolok debreceni küldöttet, de értem a mögöttes politikai szándékot, biztos pl. Sopron reprezentálása fontosabb, mint a második legnagyobb Mo.-i zsidó közösségé.

Bízom benne, hogy az elkövetkező ciklus a megbékélést, a hitelességet és a zsidóságért való tényleges cselekvést hozza majd. A neveket elnézve úgy tűnik folytatódik a Mazsihisz „elvilágiasodása”, ennek azért nem örülök annyira.

- Sikeres az Eurovíziós Dalfesztivál Tel-Avivban, ráadásul Madonna is fellép, hiába próbálják a BDS mozgalom aktivistái erről lebeszélni. A Hámász ugyan meghekkelte az élő közvetítést, de az eseményt aligha sikerült megzavarni. 

- Pick Móric botlatókövet kapott Szegeden. Örülök neki, épp ideje volt. 

Nem szerettem:

- A Mazsihisz választásról: bár a régi-új elnök a szervezet belső békéjének megteremtéséről beszél, megválasztásának másnapján a neológ rabbiság működésének szabálytalanságaira mutatott rá egy belső levélben (véletlenül láttam, de nem volna etikus kitenni). Ez egyrészről azért furcsa, mert a helyzet évek óta fennáll és most, hogy a rabbiság egyes tagjai tűnnek a legerősebb belső ellenzéknek, úgy tűnik hirtelen fontossá vált a „szabályzatok” megléte, másrészről erős leszámolás szaga van a dolognak, hiszen a hírek szerint épp másnap országos neológ főrabbit készült volna választani a testület. Furcsa egybeesés. Ennyit a békülékenységről és a hitelességről. Ismét. Azt már csak csendben kérdezem, hogy vajon nem terhel e valakit felelősség amiért a testület évek óta szabálytalanul működik??

- A CEU épületén palesztin zászló lengett, amit a „nakba” napján a CEU Radikális Diákok Szervezete tett ki, közleményükben apartheid országnak nyilvánítják a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját. Először is hányok. Másodszor is érdekelne, de nagyon, hogy a sok liberális zsidó, akik tüntettek a CEU bezárása ellen (és amúgy is minden ellen ami él és mozog és főleg ami a kormánytól jön) hol van ilyenkor?

- Ha már „nakba” nap: a gázai határon megint "békésen" tüntetnek. Hisztéria.

- A Magyar Gárda után itt van a Nemzeti Légió. Hihetetlen, hogy erre van még igény és hogy egy ennyire nyíltan antiszemita és rasszista társaság még mindig része a közéletnek. Remélem betiltják majd ezt is, gondolom az EP, esetleg az Önkormányzati szavazás után. Addig az a jó, ha osztódik a radikális nemzeti oldal. Osztódjanak csak!