Nem sokat lehet tudni a Trump kormányzat által készített és hamarosan nyilvánosságra kerülő közel-keleti béketervről, bár az is igaz, hogy ahogy telik az idő egyre több részlet szivárog ki. Ezek egy részét tagadja az amerikai kormány, más részüket pedig egyszerű hallgatással veszi tudomásul.

Izrael és a világ zsidósága szempontjából, abból ami eddig kiszivárgott, bizalomra adnak okot a napvilágot látott információk.

Mint arról korábban is írtam, a palesztinok az elmúlt vagy hetven évben mindig spétreakcióban voltak mindegyik béketervvel kapcsolatosan. 1948-ban egyenesen elutasították az ún. partition plan-t, majd 1967-ben, egy vesztett háború után már visszasírták azt. Ugyanez történt 1971-ben az 1967-es állapot visszahozatalának reményével. Hiába, csak ideig-óráig segít egy hazugságra és történelem hamisításra alapuló legenda.

Donald Trump már az elnökségért folytatott kampányában a legnehezebb „deal”-nek nevezte az izraeli-palesztin békekötés potenciálját és megválasztása után, ígéretéhez híven, azonnal el is kezdett foglalkozni a témával. Trump jól fogalmazott amikor azt mondta, hogy mivel az eddig használt módszerek és elvek nem vezettek eredményre, alapjaiban kell újra gondolni a béketerv menetét és hozzá kell nyúlni az eddig tabunak mondott kérdésekhez is, így például Jeruzsálem státuszához. Csak az ostoba vár el más eredményt azután, hogy mindent ugyan úgy csinál.

A közel-keleti béketervhez Trump valóban sok követ megmozgatott és úgy tűnik ügyesen lovagolja meg az arab (értsd muszlim) országok közti feszült viszonyt. Beiktatása után első külföldi útja Szaudi-Arábiába vezetett és komoly gazdasági és védelmi együttműködéseknek köszönhetően sikeresen állította maga mellé a szaudiakat és Egyiptomot is. Ezek az országok mind abban érdekeltek, hogy ők legyenek a térség legnagyobb befolyású vezetői és nem pedig a közös ellenségnek tartott Irán. Az ellenségem ellensége a barátom elve tehát remekül működik az Egyesült Államok és a befolyásos szunnita országokat tömörítő Irán ellenes blokk között.

Donald Trump külpolitikai egyik agytrösztje a veje, Jared Kushner, aki kulcsszerepet játszik az elnök közel-keleti stratégiájában, ami igen jó hír. Egyrészről, mert a hírek szerint Kushner egy zseni, keveset beszél, de annál többet cselekszik és ő irányította Trump választási kampányának közösségi média részlegét, nem kis mértékben hozzájárulva a győzelemhez. Másrészről, mert Kushner elkötelezett amerikai és elkötelezett zsidó. Évszázadok óta nem volt arra példa, hogy egy, nem csak származásilag, de identitását büszkén megélő és felvállaló zsidó ilyen közel kerüljön a világ legbefolyásosabb emberéhez.

Az időzítés is elég jó. Izraelben maradt a konzervatív, jobboldali kormány, élén a világ egyik legnagyobb formátumú politikusával, aki különösen jó viszont ápol az amerikai elnökkel és bár kormányt még nem sikerült alakítani, de mire a béketervet nyilvánosságra hozzák (sávuot, a következő nagy zsidó ünnep után, ami egybeesik az idei rámádán, muzulmán ünnep végével is) minden bizonnyal meglesz majd az új izraeli kabinet.

Mit lehet tudni a tervről eddig? Mint írtam, nem sokat, de egy pár dolog ami kiszivárgott, bizakodásra ad okot. Az egyik, hogy Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát a továbbiakban is ekként ismeri el az Egyesült Államok. Ami talán ennél is izgalmasabb és újszerűbb, hogy nem feltétlenül használják majd a „kétállami” gondolatot sem nyelvezetben, sem pedig tettekben. Ez, ha igaz, óriási dolog lenne.

A legújabb hírek szerint Trump arra készül, ami talán a leglogikusabb és leghumánusabb megoldást jelentené a palesztinok számára, jelesül, komoly gazdaság élénkítő programmal emelné a rendkívül alacsony életszínvonalat és teremtene elégedettséget a palesztinok körében. Miért is logikus ez? Azért mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok körében, ahol nagyobb a jólét, a radikális eszmék nehezebben terjednek el. Így van ez a jólétben élő izraeli arabok körében csakúgy, mint a jólétben élő más országbeli araboknál. Előfordulhat persze, hogy a radikálisokat éppen a gazdagok pénzelik és tüzelik, ugyanakkor jellemzően azokat lehet radikalizálni, akik amúgy kiábrándultak és nehéz körülmények közt élnek. Kivételek persze vannak, de akármilyen jó is egy béketerv, azt a tényt muszáj elfogadnunk, hogy a muszlimok közt mindig is lesznek radikálisok, mint ahogy mindig is voltak. A többség azonban, minden bizonnyal kiveti majd magából a fundamentalistákat, ha azok az életszínvonalukat fogják veszélyeztetni.

Kushner úgy fogalmazott, hogy „„Az emberek hagynák, hogy a nagyapáik közötti konfliktus gyermekeik jövőjét is ellehetetlenítse. Tervünk azonban egy olyan izgalmas, megvalósítható és életképes lehetőséget fog megvalósítani, amire eddig nem volt példa”. Trump a gazdaság élénkítéssel is jól keveri a kártyákat, ugyanis esze ágában sincs abba csak amerikai tőkét bevonni, épp ellenkezőleg. Úgy tűnik sikerült rávenni térségbeli szövetségeseit, hogy ők is szálljanak be a palesztin nép felvirágoztatásába, hiszen a konfliktus megoldása mindenki elemi érdeke.