A napokban, Rafi Peretz izraeli miniszter kijelentései okán, melyekről én is leírtam véleményem, elindult egy kisebb komment háború a vegyesházasságokról és azok hatásáról. Azon semmi meglepő nincsen, hogy a kijelentés nagy vihart kavart a hazai zsidó a közösségi médiában, hiszen hazánkban a vegyesházasságok aránya majd 90%-os, így a legtöbben érintettek és ezért érzelmileg elfogultak.

Azon sem csodálkoztam, hogy valaki billentyűzetet ragadva publikációt írt a témában az akibic.hu-n.

Amin viszont komolyan meglepődtem, hogy úgy mondjam, köpni-nyelni nem tudtam az az, hogy a cikk írója, szándékosan vagy véletlenül, de teljesen összekeverte a szezont a fazonnal. Cikkében nem győzte sorolni azokat a bibliai hősöket, akik zsidóvá vált feleséget vettek maguknak vagy maguk is betértek voltak.

A helyzet azonban az, hogy a példák nemhogy sántítanak, de semmi közük nincsen a vegyesházasságok témaköréhez. Vegyük sorjában:

Egyik leggyakrabban emlegetett bibliai hős akit vegyesházassággal vádolnak Mózes maga. Azonban, aki ismeri a vallásjogot illetve a rabbinikus irodalmat tudja, hogy a Tóra adás előtti időkből vallásjogi példát hozni még a Talmud bölcsei is ritkán hoznak. Bár a hagyomány úgy tartja, hogy ősatyáink megtartották a parancsolatokat - prófécia alapján ismerték őket ugyebár - de számukra ez nem volt kötelező érvényű, mindössze „szorgalmi feladat” (Lubavicsi Rebbe, Likutei Szichot 5. kötet 143-145 old.). Maga a Szináj hegyi Tóraadás egyfajta „össznépi” betérés volt, azaz a teljes zsidó nép megfogadta a Tóra törvényeit. (Érdekes adalék, hogy ez a koncepció olyannyira szerves része a zsidó filozófiának, hogy a betérés törvényeit is a Tóraadás eseményei alapján határozza meg a rabbinikus irodalom).

Ezzel megoldottuk Mózes feleségének, Cipórának ügyét.

A cikk szerzője Rútot hozza példaként, aki a Biblia talán leghíresebb betértje volt és jámborsága okán érdemelte ki, hogy Dávid király és az örök zsidó királyság, a Messiás maga is tőle származzon. A rabbik számos magyarázatot adnak arra, miként lehetséges, hogy Rút férje minden valószínűség szerint már azelőtt elvette a moabita nőt, mielőtt az átesett volna a betérés folyamatán (hiszen a „Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.” mondat, amit a betérésre utal (Rút 1:16)) csak azután hangzott el, miután Rút hozzáment Naomi egyik, nyilván zsidó, fiához). A legelfogadottabb magyarázat szerint Rút több szintű betérésen is keresztülment, azaz már a házasság előtt is felhagyott a bálványimádással és az egyetlen Isten felé fordult.

Rút házassága sem volt tehát vegyesházasság.

A másik példa, melyet a cikk felhozott Eszter királyné esete, aki valóban egy nem-zsidóhoz volt kénytelen hozzámenni. Eszter valóban tragikus hős, aki életét adta a zsidó nép megmentése érdekében. Aki ismeri Eszter könyvének történetét tudja, hogy Eszternek nemigen volt más választása semmint, hogy hozzámenjen az alkoholista uralkodóhoz Áchásveroshoz. Eszter „vegyesházasságát” szerelmi házasságokhoz hasonlítani nemcsak a történet teljes félreértelmezése, de olyan rövidlátóan ostoba, hogy nehéz rá szavakat találni.

Ami a tudatlanságnál sokkal inkább zavart a cikkben az az, hogy miért próbálja az író teljesen félrevezetni olvasóit azt hangoztatva, mintha a vegyesházasság a judaizmus szerint bármilyen módon elfogadható volna. Nem az.

Az is érthetetlen számomra, hogy a betértekkel való házasságot miért próbálják egyes vegyesházasságként értelmezni. Ha valaki betér és úgy megy hozzá egy zsidóhoz, az nem vegyesházasság. Természetesen a Tóra és bölcseink nem a betértekkel való házasságot tiltják. Aki ilyesmit sugall az nem ismeri a zsidó filozófiát és a vallásjogi törvényeket

Végezetül: azt hiszem megfogtuk a gödör alját azzal, hogy aKibic.hu egy ilyen írást közölt. Értem én, hogy a vegyesházasságban élő olvasók kegyeire pályázik, de a zsidóságot ennyire hamis színben feltüntetni nemcsak szerencsétlen, de rendkívül felelőtlen is.