Vannak zsidós nevek, mint a Kohn, a Grün, a Weisz és a Schwartz. Pedig akik ismerik az ókori illetve a középkori rabbinikus irodalmat feltűnhet, hogy a zsidóknak nemigazán volt családnevük. Hozzáteszem a nem-zsidóknak sem. Jó sokáig.
A zsidó társadalomban mindenkit, döntőrészben patriarchális társadalom lévén, az apa után neveztek. Például Mose ben Ámrám, azaz Mózes, Ámrám fia. Később, a babilóniai diaszpórában mindez Mose bár Ámrám lett, ami tulajdonképpen az arameus megfelelője a korábbi hébernek.
Talán az egyetlen, családnévnek nevezhető kivétel a kohaniták (Áron főpap leszármazottai) és leviták (egyéb, Lévi törzséből származók) nevei után fellelhető Kohén vagy Lévi megnevezés, mely már a Talmud idejében is gyakran használt utótag volt, már akiknél relevanciával bírt.
A szefárdi, azaz a közel keleti országokban élő zsidók, így többek közt az ibériai félszigeten élők, kezdtek el a legkorábban családneveket használni, már a 10-11. században, leginkább az iszlám befolyása miatt. Ezek a családnevek jellemzően a viselőjük által űzött foglalkozást tükrözték, de sok esetben előfordul, hogy a származás helyét, városát jelölik meg.
Az igazi áttörés a zsidók 1492-es Spanyolországi száműzetése után történik, ugyanis a (sokszor erőszakkal) kikeresztelkedett zsidók, tisztelet jeléül, a keresztszülők nevét veszik fel. Ezen converso-k (kényszerből kikeresztelkedettek) jó része, amikor később, komoly megpróbáltatások árán, visszatérnek a judaizmushoz, megtartják neveiket. Ennek talán legismertebb példája a renegáttá lett holland filozófus Baruch (azaz Benedict vagy Benedito) Spinoza (1632-1677), aki családjának eredetét conversókhoz köti és kutatásai során arról bizonyosodik meg, hogy családja a spanyolországi Espinosa de los Monteros vagy Espinosa de Cerrato nevű helyiségből származnak.
A spanyolországi száműzetés a zsidók jelentős részét az európai kontinensre sodorja, így amikor megérkeznek askenázi (európai) tesvéreikhez azt tapasztalják, hogy legtöbben még mindig a patriarchális neveket használják. Egyes helyeken, ahol a keresztény többség ezt megkívánta, persze vettek fel neveket, hasonlóan keresztény szomszédaikhoz, így keletkezett például a Rothschild név (vörös pajzs) amely minden bizonnyal a családi címer leírása.
Ennek ellenére az európai zsidók tulajdonképpen a legkésőbb csatlakoznak a családnév adás szokásához, a Németalföldön akár már az 1600-as években, de például a Habsburg Monarchiában csak 1787-tól, Oroszországban pedig 1844-től.
A Monarchia tette kötelezővé a zsidóknak, hogy családneveket vegyenek fel, ráadásul azoknak németes hangzásúnak kellett lennie. Ez a zsidók számára kevéssé volt megterhelő, hiszen a köznyelv a birodalom területén amúgy is a jiddis volt, ami igencsak németes hangzású. 1782-ben az uralkodó II. József türelmi rendelete a zsidóknak a korábbiaknál jelentősen nagyobb mértékű jogokat biztosított, igaz, ennek ára is volt: a „zsidó nyelven történő írás és beszéd” beszüntetését követelte meg. Innentől kezdve a zsidóknak is német nyelven kellett kereskedelmi szerződéseiket, anyakönyveiket, házassági szerződéseiket nyilvántartani. Alig 5 évvel később, a „Das Patent über die Judennamen” rendelet a zsidókat családinév felvételére kötelezte, ezt a példát a századfordulóig Poroszország is átvette. Franciaország szerte Napoleon hozott hasonló rendelkezést 1808-ban, példájukat a 19. század során fokozatosan a Lengyelország és Oroszország is követte.
A zsidók, sok helyütt nem bízva a hatóságokban, nemigen barátkoztak meg újdonsült neveikkel, egymás közt sokáig a régen bevált „ódivatú” neveket használták.
Az Osztrák-Magyar Monarchia és Poroszország területén élő zsidók névválasztásuk során igyekeztek a lehető legszebb hangzású és jelentéssel bíró neveket adoptálni. Így születtek az Appelbaum-ok, a Feinstein-ek, a Teitelbaum-ok, a Rosen-ek, a Rosenfeld-ek és még sorolhatnám.
Oroszország és más szláv nyelvterületeken élők sok esetben nem tettek mást, mint a héber neveket „szlávosították”, így lett Mendel fiából Mendelsohn, Ábrahám fiából Ábrámsohn vagy Ábrámovics, Menásse fiából Manisewitz. Olyan is előfordult, hogy a feleségükre büszke férjek nejük nevét használták, így erősítve a családi köteléket. Édel férje Édelmann lett, Golda férje Goldmann, Perl férje Perlmann és így tovább.
Természetesen sok esetben a már „jól bevállt” módszert követve lakhelyük szolgált családnevükként, így születtek, a Berliner, Brody, Brodsky, Gordon, Hollander, Moszkauer, Burger és Berger, Heller vagy Lipsker nevek, ez utóbbi Lipcse városából. Nagyobb zsidó közösségek számtalan Pinsky-t, Posner-t, Prager-t és Schlesinger-t teremtettek.
Érdekes adalék, hogy akadtak németes hangzású, így a törvénynek makulátlanul megfelelő, azonban kifejezetten „zsidós”, azaz héber eredetű nevek, jellemzően szakmák vagy származás után. Így születtek a Baron-ok (bár Áron), a becsületes templomszolga (gabbáj cedek) szavakból a Getz, az igazi kohanita (kohén cedek) szavakból a Katz, a lévita helyettesből (szegán levi) a Segal, vagy az igaz szülők árvájaként (zéra kodes smo) szavakból a Sachs.
Természetesen a 19. század végi emancipáció először önkéntes alapon, a két világháború közti idők pedig már kényszerűségből sokakat arra kényszerítettek, hogy német-jiddis hangzású (vagy csak „túl zsidós”) nevüket magyarosítsák. Így lett például az én Marmorstein dédapám egy szép napon Megyeri, anyai ágon pedig a Freund-ból Barát.
A Csendes Óceán másik oldalán is sokan igyekeztek beilleszkedni, „amerikanizálódni”, így a Silbermann-ból Silverman lett, a Sonnenshein-ből Sunshine.
A modern (és sokszor szekuláris alapon működő) Izrael is szívesen látta, ha az európai jiddis hangzású nevek „héberesednek”, így lett a Weisz-ből Lávon, a Waldman-ból Jáári.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
acycloren 2019.08.06. 17:26:47
Gyakorlatilag én nem ismertem Székely és Hegedűs vezetéknevű embert, aki ne lett volna zsidó.
Alick 2019.08.06. 17:40:00
:)
gigabursch 2019.08.06. 17:41:40
A vége lehetett volna bővebb, pl. Levi => Lévai.
Vagy a galiciai bevándorlást követően az első falu ahol megtelepedett valamelyik ős => Hunsdorfer => Hunfalvy.
Esetleg ezt a témát még bővíthetnéd.
Előre is köszi!
a.j.megyeri 2019.08.06. 17:42:32
a.j.megyeri 2019.08.06. 17:43:27
G.Tibor 2019.08.06. 18:05:58
arncht 2019.08.06. 18:38:23
Venesz 2019.08.06. 19:01:37
wadcutter 2019.08.06. 19:43:02
19540511 2019.08.06. 19:50:31
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.08.06. 20:08:29
komisz_kölök 2019.08.06. 20:19:29
arncht 2019.08.06. 20:36:09
Pierr Kardán 2019.08.06. 21:19:43
Nyilván ha Kohn lett volna a családnevünk, akkor lett volna igény a magyarosításra, de itt sokan a német, szláv családnevek magyarosítását is szóba hozták.
Pierr Kardán 2019.08.06. 21:26:39
xyyyxyxyyxyxyyx 2019.08.06. 21:49:58
várrom a magyar igazság 2019.08.06. 22:35:33
2019.08.06. 22:59:39
Sváb családnevek magyarítása 45 után nem döntés kérdése volt, legfeljebb azt választhatták meg, mire. Korábban a Monarchia, de különösen a Horthy korszak idején erősen hátranyba került akinek idegen hangzású volt a neve.
Mickey Pearce 2019.08.06. 23:02:49
Billy Hill 2019.08.06. 23:35:10
hegecz25 2019.08.06. 23:38:21
a Zrinyiek eredeti (horvat) neve Subic-Zrinski. Meg Nagy Lajos kiraly adta a Szubics csaladnak Zrin varat, innen mar meg is van az i-betu.
A Rakocziak eloneve pedig rakoci es felsovadaszi, ami szinten arra utal, hogy ott volt a birtokuk.
Na hogy érzi ez a Wágner magát? 2019.08.07. 03:22:01
Mert neked kurvára nincs.
bkkzol 2019.08.07. 07:06:27
V.A. 2019.08.07. 07:06:40
averageuser 2019.08.07. 07:15:46
2019.08.07. 07:43:35
Egyrészt ő már a Monarchia idején elkezdte a politikai pályafutását, de így is kirívó eset volt, másrészt a Horthy rendszerben elsősorban nem a németes, hanem a szláv neveket kellett magyarítani, a német nevek nagyrészt 45 után lettek magyarítva (erre is tudok ellenpéldát, lásd pl. Lobenwein családnevűek Sopronban).
Ugyanakkor dédapámnak is allami állas miatt kellett magyarítania a nevét (magyar volt, de a vezetékneve nem), akkor úgy mondták, "kellett a lóbőr".
Hajadonna 2019.08.07. 07:57:34
Acycloren: a felmenőim között volt Hegedűs, katolikus anyakönyvben találtam, igaz, láttam ott "Kohen" nevet is, az 1800-as évek bejegyzései között.
nookedli 2019.08.07. 09:00:10
pepin_nymburk 2019.08.07. 09:58:52
Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2019.08.07. 10:09:56
2019.08.07. 10:53:43
De nem is az az alapállítás, hogy az i-re végződők zsidók, hanem hogy ha helynév + i, akkor az vezetéknév váltásra utal. Szerintem sem igaz, hogy minden esetben, az én őseim között is volt olyan, akinek városnév + i volt a vezetékneve, de biztosan nem a 20. században vették fel, korábban viszont fene se tudja. Valamikor eleve megszülettek a vezetéknevek, a törzsi társadalmakban nem volt jellemző.
fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2019.08.07. 11:00:10
labirintus1 2019.08.07. 11:14:43
arncht 2019.08.07. 11:19:19
labirintus1 2019.08.07. 11:23:51
"A névmagyarosítási „láz” a ’20-as évek végének fontos társadalmi és politikai eseménye volt. Ekkor került az eredendően önkéntes névmagyarosítás a politika látókörébe és vált az állami iránti lojalitás „mérőeszközévé”. A családnevek magyar hangzásúra változtatása tulajdonképpen már 1848 után elkezdődött, de az első világháború előttig nem volt igazi kényszer. (Abban az időben a közvélemény sem ítélte meg egyértelműen pozitívan a névmagyarosítókat, és volt hogy „egykoronás magyaroknak” csúfolták őket, mivel egy koronába került a változtatási kérelem illetéke.)
A presszió a ’30-as évek elején kezdett nőni, amikor is először a tiszti kar tagjait „kötelezték” nevük magyarosítására. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter levelet írt valamennyi csapatparancsnoknak , hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy a tisztek benyújthassák névmagyarosítási kérvényeiket. Később jogszabállyal is megkönnyítették a változtatást, mivel 1933. július 27-én a korábbi jogszabályban szereplő kitételeket: magyar állampolgárság illetve büntetlen előélet kivették a rendeletből. Ezzel párhuzamosan a kényszer (ha nem is hivatalos formában) de tulajdonképpen minden állami alkalmazottal szemben megfogalmazódott. Először a csendőrségnél, majd az államvasutak alkalmazottaira és az oktatásban dolgozókra gyakoroltak nyomást, az állásuk elvesztésével fenyegetve őket. Sportolók és művészek esetében sokkal közvetettebb volt dolog, mivel ők csak ösztöndíjaktól és külföldi utazásoktól estek el, amennyiben nem magyarosítottak. A presszió akkor érte el tetőfokát, amikor már diákokat kényszerítettek magyar név felvételére, azzal fenyegetve, hogy megakadályozzák továbbtanulásukat. A névmagyarosítás tulajdonképpen a lakosság negyed részét érinthette volna, hiszen az akkoriban általánosan elfogadott adatok szerint 1930-ban a lakosság 30%-ának nem magyar családneve volt, amiből körülbelül 1,8 millió ember német nevet viselt.
Mivel a kérdés ilyen sok embert érintett, rendszeres vita tárgya volt mind a lapokban, mind az országgyűlésben. A magyarországi német lapok nem utasították el egy az egyben a magyarosítást két okból: egyrészt, mivel mindenkinek joga van nevet választani magának, másrészt pedig, mert úgy gondolták, hogy a német származású/nevű közszereplők ezzel kifoghatták a szelet az őket német származásuk alapján támadók vitorlájából, hiszen a magyarosítással egyértelműen deklarálták, hogy a magyarsághoz tartozónak vallják magukat. A kényszerrel viszont egyáltalán nem értettek egyet, és arra próbálták felhívni a közvélemény figyelmét, hogy mi történne, ha hasonló nyomás alá helyeznék a határon kívül rekedt magyar kisebbséget és az állampolgári hűségük próbájává, egzisztenciális biztonságuk árává tennék nevük megváltoztatásának kérdését.
A parlamentben az abszurd komédia jeleit is mutatta a magyarosítás kérdése. 1931-ben Reisinger Ferenc szociáldemokrata képviselő azt a kérdést tette fel Scitovszky Béla akkori belügyminiszternek, hogy a miniszter milyen névre szándékozik magyarosítani, akinek ez volt a válasza: ”Én nem akarom magyarosítani a nevemet, mert nem szégyellem magam a lengyel származásom miatt. Amióta a Scitovszkyak Magyarországon vannak, mindig jó hazafiak voltak.”
kvadrillio 2019.08.07. 11:40:02
kvadrillio 2019.08.07. 11:41:08
kvadrillio 2019.08.07. 11:42:34
Gerő Ernő – Wikipédia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerő_Ernő
Gerő Ernő, születési nevén Singer Ernő, illegális nevén Szeges Ernő (Terbegec, Hont vármegye 1898. július 8. ... Singer Móric zsidó banktisztviselő gyermeke. ... és ezzel a tevékenységével kiérdemelte „a barcelonai mészáros” gúnynevet.
Születési név: Singer Ernő
Sírhely: Farkasréti temető
Foglalkozás: közgazdász; politikus
Élete · 1956-ban · 1956 után · Művei
Segna 2019.08.07. 11:54:59
Herr Vas (németül ejtve) und Herr Lovas (németül ejtve)
58múltam 2019.08.07. 11:56:43
Segna 2019.08.07. 12:01:06
Én úgy tudom, hogy a II.József-féle nyelv rendelet (ti. a zsidók vegyenek fel családneveket) volt egy melléklete ajánlott családnevekkel. Ezek közt voltak javaslatként az egyszerű melléknevekből képzett családnevek. Weisz Grün Klein Grósz stb. Innen is lehetett választani.
pit.stop.boys 2019.08.07. 12:35:26
Nem tudom valós-e a történet, mindenesetre ellentmond, amit itt írtak, hogy a Rothschild az ócskás cégére volt...
Rigor Mortis 2019.08.07. 12:59:28
Levi999 2019.08.07. 13:03:26
Alick 2019.08.07. 13:21:45
Valamennyire biztosra talán a myheritage és társai DNS elemző szolgáltatással lehet menni...
mihi4 2019.08.07. 13:48:54
axolotl77 2019.08.07. 14:59:04
Minden esetre a kommentelőktől többet megtudtam erről, mint a cikkből.
axolotl77 2019.08.07. 15:00:08
Minden esetre a kommentelőktől többet megtudtam erről, mint a cikkből.
labirintus1 2019.08.07. 15:07:22
De olyan helyzetet teremtettek, ami gyakorlatilag kötelezővé tette.
Akiket írtál eleve nem jó példák:
Werth Henrik: abban az időben már tábornok volt
Stomm Marcel: nemesi származású volt, őket nem érintette a magyarosítás. Horthy István feleségének Edelsheim volt a leánykori neve, de neki sem "kellett" magyarosítani pont a nemesi származása miatt.
Rőder Vilmos: az ötletgazda Gömbös politikai ellenfele volt
Hellebronth Vilmos: ez a felesége vezetékneve, aki nemesi származású volt és pont a polgári származására utaló Krantz nevet cserélte le erre.
Egyébként ezeket a névmagyarosításokat csak félszívvel fogadta el a társadalom. Pl. mikor 1945 után bíróság elé állították Jány Gusztávot és Szombathelyi Ferencet, akik pont ebben az időben, talán nem függetlenül a Gömbös levéltől magyarosítottak, akkor nem felejtették el folyamatosan felidézni, hogy az ereteti német vezetéknevük mi volt.