Korunk egyik legnagyobb és talán leginkább megosztó témája a klímaváltozás. Annak dacára, hogy a tudósok tulajdonképpen mindegyike egyetért azzal a megállapítással, hogy Földünk klímája változóban van, ráadásul negatív irányba, azzal már nem mindenki ért egyet, hogy nekünk, embereknek bármi közünk volna ehhez. Pontosabban sokan vélik úgy, hogy nem emberi tevékenység időzi elő ezeket a folyamatokat.

Anélkül, hogy azt a látszatot kelteném, hogy bármennyire is értek a témához, kis utánajárással a következőket tudhatja meg bárki. A Föld éghajlatának változását az erősödő üvegházhatás okozza, amelyet alapvetően két gáz befolyásol negatívan: a metán és a szén-monoxid. Ez utóbbiért a levegőbe kerülő károsanyagok hibáztathatók- autók, gyárak stb., utóbbinak legnagyobb előidézői egyes legelő állatok, leginkább a szarvasmarha, ami a megnövekedett húsfogyasztás miatt kialakult húsipar miatt vált szükségessé. (A húsfogyasztás kérdéséről a Tóra szemszögéből korábban ITT írtam, amihez mindösszesen annyit tennék hozzá, hogy nem feltétlenül kell végletesen gondolkodni a húsfogyasztásban sem. Lehet csökkenteni a hús bevitelt úgy, hogy közben ne mondjunk teljesen le róla, ezzel lassítani a húsipar mérhetetlen növekedését.)

Állást nem szeretnék foglalni a környezetvédelem témájában, ugyanakkor érdekes lehet tudni, hogy a kérdések, mármint hogy kell e védenünk környezetünket, felelősek vagyunk e környezetünkért, nem újak, a Tóra és a hozzá kapcsolódó rabbinikus irodalomban vannak rá utaló források.

A Midrás irodalom¹ a következővel egészíti ki a Bibliában leírtakat: „Mikor Isten megteremtette az első embert, körbe vezette őt az Édenkerten és megmutatott neki minden fát: ’Lám, kezem minden munkája mily gyönyörű és mennyire magasztos; mindent érted teremtettem! Vigyázz azonban ne rontsd el a Földet, ne okozz benne kárt, mert ha elrontod, nem lesz utánad senki, aki megjavítsa!’”

A híres 18. századi frankfurti rabbi, Simson Raphael Hirsch, a Tórához írt kommentárjában² ezt a midrást akként magyarázza: „’Ne rontsd el!’ tulajdonképpen Isten egyik általános parancsa, mely azt tanítja, hogy az ember a világra, mint Isten teremtményére kell tekintsen. Ha így tesz, joga van a Föld terméséhez. Ha azonban elfelejti, hogy minden a világon Isten teremtménye, balgán és önhatalmúlag bánik vele, úgy gyilkosságot és rablást követ el Isten tulajdona ellen.”

Egy másik érdekes forrás a Talmudban található³, ahol Bölcseink azt fejtegetik, hogy az áldozati oltáron azért nem lehetett olajfát illetve szőlőágat használni tüzelőanyagként, mert ezek nagy füsttel égnek, ami rontja a levegőt.

A középkori kommentátor, a barcelonai Ahron haLévi rabbi (1235-1290) azt írja Széfer haChinuch című könyvében⁴ a pazarlás tiltásával kapcsolatban: „Egy jámbor ember még egy mustármagot sem pazarol el. Amikor valamit megromolni vagy tönkre menni lát, mindent meg kell tegyen, hogy az ne történjen meg. Minden ember kötelessége, hogy uralkodjon magán a telhetetlenséggel szemben.”

Érdekes adalék, hogy a Talmud arra is hangsúlyt fektet, hogy Földünket megőrizzük az utánunk következő generációnak. Ezt egy alábbi történettel példázza⁵: „A híres Choni háMágel egyszer ment az úton. Látta, hogy egy ember szentjánoskenyérfát ületet. Megkérdezte: ’Mikor fog ez a fa termést hozni?’ Az ember azt válaszolta, hogy hetven év múlva. Choni megkérdezte tőle: ’Honnan vagy ennyire biztos abban, hogy még élni fogsz akkor?’ Az ember erre azt mondta: ’Csakúgy, mint apám ültetett fát nekem, úgy én is ültetek a gyermekeimnek!’”

Általánosságban véve talán leginkább adekvát gondolat szintén a Talmud bölcseitől⁶:

„Nem rajtad áll a munka, hogy befejezd, de nem is vagy annyira szabad ember, hogy kihúzd magad a [felelősség] alól”. A hosszú távon fennmaradó Földért ezért, talán mi is meg kell tegyük a magunkét.

1. Kohelet Rábá 7:13
2. Horeb, 56 fejezet:397
3. Babilóniai Talmud, Bava Kama traktátus 82b
4. A pazarlás egyike a Tóra tiltó parancsolatainak, lásd Széfer haChinuch 529. micva
5. Babilóniai Talmud, Táánit traktátus 23b)
6. Misna Ávot 2:16