Ismert antiszemita toposz, hogy a zsidók a házastársi együttlét során is különösen szemérmesek és lepedőn keresztül élnek házaséletet. Márpedig ha így van, a lepedőn kell legyen egy lyuk.

A fenti badarsággal, persze politikailag jóval kevésbé korrekt módon, évszázadokon át tették nevetség tárgyává a zsidókat. A mendemonda alapja, minden bizonnyal a ruhaszárító köteleken kimosott, az ortodox zsidó férfiak által az ing alatt hordott rituális ruhadarab, a cicit.

A cicit viselése tórai parancsolat, melyről Mózes negyedik könyvében olvashatunk.¹

 „És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy készítsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire nemzedékeiken át; és tegyenek a szöglet rojtjára kék bíbor zsinórt. És legyen nektek rojt gyanánt, hogy lássátok azt és megemlékezzetek az Örökkévaló minden parancsairól és megtegyétek azokat, hogy el ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok; hogy megemlékezzetek és megtegyétek minden parancsolataimat és szentek legyetek a ti Isteneteknek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy legyek nektek Istenetek; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.”

A parancsolat röviden abban áll, hogy amennyiben az ember olyan ruhadarabot visel, melynek négy sarka van, arra szemlélőrojtokat kell aggatni, melyek a Tóra parancsolataira emlékeztetik annak viselőjét. A rojtok gyapjúból készülnek, összesen 8 szálból állnak, melyek közül kettő kék színű volt az ókorban, a Tóra parancsának megfelelően, azonban közel 2000 éve elveszett annak titka, hogy melyik az a különleges csiga vagy rákfajta, melynek festékanyagát kell a kék szín előállításához használni, így manapság a rojtok mindegyike fehér színű.

Mivel a Tóra azokat a ruhadarabokat kötelezi a rojtok viselésére, melyek négysarkúak és mivel az ilyen ruhadarabok egyre ritkábbak, a Talmud bölcsei egy különleges ruhát „fejlesztettek ki”, amely négy sarkú és annak viselésével bárki teljesítheti a cicit parancsolatát. (Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a ruhadarab, melynek tálit kátán a neve, viselése nem feltétlenül mentesíti a zsidó embert attól, hogy ha már négysarkú ruhája van, azt szemlélőrojttal lássa el, de manapság tényleg ritka az ilyen típusú ruha, ha mégis, azok viselésétől, pont a kérdéses kötelezettség miatt, tartózkodni szoktunk.)

A tálit kátán tehát tulajdonképpen egy gyapjúból (vagy pamutból) készült négyszögletű kendőféle, melynek közepén lyuk van, itt dugjuk át a fejünket és a ruha így elöl és hátul fedi testünket. Mindez persze jellemzően az ing alatt történik, bár vannak egyes irányzatok, akik az ing felett és a kaftán vagy zakó, esetleg mellény alatt hordják.. A rojtokat sokan szándékosan kilógatják, hiszen így érvényesül a „hogy lássátok azt” kötelessége, mások a rojtokat is a nadrágba rejtik.

A ruhadarab tehát misztikus, de legalábbis nem szokványos, így amikor faluhelyen zsidó házaknál szárítókötélen lógatták a kimosott ruhát, mivel a tálit kátán, fehér színű, sokan lepedőnek nézték, a közepén található lyuk miatt. A közkeletű vélekedés szerint pedig a rojtok bizonyára arra szolgáltak, hogy azt az ágyhoz rögzítsék.

1. Móz4 15:37-41