A víz ősi örömünnepe

ye0557512_wa.jpg

A víz szerepe a judaizmusban kiemelkedő. Mondani sem kell, hogy a víz a zsidó bölcselet szerint is az élet szimbóluma, ugyanakkor a Tórának is egyik szinonimája a rabbinikus irodalom szerint, „minden alkalommal [amikor a Biblia vizet említ] az a Tórára vonatkozik”.1

Talán azonban soha nem foglalt el a víz olyan prominens helyet a zsidó vallási szertartások közt, mint a akkor, mikor a jeruzsálemi Szentélyben Szukot (az ünnepről korábban ITT írtam), a sátrak ünnepén vízáldozatot hoztak.

Történt ugyanis, hogy Szukot hét napos ünnepének minden reggelén a jeruzsálemi Siloách forrásból, mely a Templom-hegytől kissé délre folyik a Szentélyben szolgáló Leviták (Lévi törzsének leszármazottai, akik a Szentélyben a papok mellett olyan kiegészítő funkciókat is elláttak, mint a Szentély ügyes-bajos dolgainak kezelése, az áldozati állatok tartása és ellátása illetve ők voltak azok, akik zenével és énekkel kísérték az áldozati szertartásokat) 3 log (bibliai űrmérték, a 3 log kb. 1,03 liter) vizet hoztak amit azután az oltár egyik sarkába öntöttek a reggeli áldozat bemutatása során. Érdekesség, hogy az oltáron két lyuk volt, az egyikbe minden áldozathozatalkor bort öntöttek, a másik, picit kisebb lyukba pedig Szukot ünnepén a vizet. A két lyuk átmérője közt annyi különbség volt, hogy az oltárra töltött bor és víz egyszerre értek le, a két folyadék különböző sűrűségét figyelembe véve (a régi borok a maiaknál valószínűsíthetően kissé sűrűbbek voltak). A szombati áldozathoz szükséges vizet pénteken hozták fel és aranyedényekben tárolták a Szentély egy elzárt kamrájában.

Kapcsolódó kép

A víz merítését és felhozatalát, csakúgy mint a vizet a Templom-hegyre felhordó Levitákat, trombitaszó és harsonák kísérték.1 Szukot ünnepének estéin Jeruzsálem utcáin ünneplő tömeg mulatozott, fáklyákkal, zenével és artista mutatványokkal. A Talmud részletesen leírja, hogy a Szentélyben szolgáló Kohaniták (papok) meggyújtották az összes menórát (hétágú mécsest), melyek fénye olyan erővel világította meg Jeruzsálem városát, mintha fényes nappal lenne.2 A rabbik és bölcsek szinte egymásra licitáltak artista és zsonglőrmutatványok bemutatásával, ami olyan örömünnepet váltott ki, hogy a Talmud leírása szerint „aki nem látott még vízmerítési-ünnepet, nem látott igazi örömünnepet egész életében”4

Kapcsolódó kép

Nézők ezrei kísérték figyelemmel az eseményeket, a bámészkodók számára külön rámpákat és lelátókat készítettek.

A vízmerítési ünnep különlegessége abban rejlett, hogy ez az áldozat és a hozzá tartozó szertartás nincs megemlítve az [írott] Tórában, arról kifejezetten az ún. Szóbeli Tanból tudunk,5 így annak bemutatása egyben testamentum is volt a zsidó nép elkötelezettségének mind az írott (Tóra), mind a szóbeli (Misna és Talmud) Tan iránt.

A második Szentély idejében, amikor a zsidó nép jelentős részében egy olyan vallási irányzat uralkodott, mely csak az írott Tórát fogadta el isteni eredetűnek és elvetette a szóbeli (más néven rabbinikus) tanokat, a vízmerítési szertartás a papok hovatartozásának kinyilvánítása is volt egyben. A csak írott tant elfogadó irányzat követői, a mozgalom alapítójáról Cádok főpapról Cedukimnak (avagy Szadduceusnak) kapták nevüket.

Egy alkalommal egy Szadduceus főpap (kinek kilétét homály övezi)6 látványosan akarta bebizonyítani, hogy a vízmerítési szertartás, és így az egész Szóbeli Tan, helytelen, ezért amikor kezébe vette a Siloách forrásból merített vizet tartalmazó edényt, azt nem az oltár sarkára öntötte, hanem a lábára. A feldühödött tömeg látván a Szóbeli Tannak ezt a nyilvános megalázását, komolyan megdobálta a Főpapot az ünnepi csokor etrog-jaival (citrus gyümölcs, mely a szukoti csokor tartozéka, ITT olvashatsz róla bővebben, illetve ITT). Az incidenst követően, melynek kis híján forradalom lett a vége, minden évben a Főpap magasra emelte a vizet tartalmazó edényt, hogy mindenki jól láthassa, hogy azt az oltárra és nem a lábára önti.7

Bár a jeruzsálemi Szentély már nem áll, így az áldozati szertartások, velük együtt a szukoti vízmerítés is megszűntek, szukot ünnepének estéin ma is szokás kisebb-nagyobb ünnepségeket rendezni, hiszen az ünnep egyik legfontosabb parancsolata, hogy az ember az ünnep napjait örömben és vidámságban élje meg „És örülj ünnepeden, te, fiad, leányod, szolgád, szolgálód, a levita, az idegen, az árva és az özvegy, akik kapuidban vannak.”8

 

  1. Babilóniai Talmud, Bava Kama traktátus 82a
  2. Misna, Szuka traktátus 5:5
  3. Babilóniai Talmud, Bava Kama traktátus 82a
  4. Szóbeli Tannak nevezzük azokat a törvényeket, melyeket Mózes Istentől kapott a Szináj hegyen abban az időben amikor a Tórát is átvette. Ezek a törvények szájhagyomány útján szálltak atyáról fiúra, mesterről tanítványra, mígnem cca. 1.800 évvel később, az addigra jelentősen formálódott, kiegészült információt le nem jegyezték először kivonatos formában a Misnában, majd később bővebben a Talmud sok ezer oldalán.
  5. Egyes vélemények szerint a Főpap neve Cádok volt, mint a mozgalom alapítója (Talmud, Szuka traktátus 48b) mások szerint neve Babitszi volt (Toszefta, Szuka traktátus 3:16)
  6. Misna, Szuka traktátus 4:4
  7. 5Móz 16:14

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr9915225948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása