Tudósok, kutatók, teológusok és filozófusok foglalkoznak évezredek óta azzal a kérdéssel, hogy hol is lehet a Bibliában említett Édenkert, ahova Isten az első emberpárt „elhelyezte”: „És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt.”1
A rabbinikus irodalom, főként annak misztikus ága, a kabbala irodalma megemlíti, hogy kétfajta Édenkertről is beszélhetünk. Egyrészről van a spirituális Édenkert (gán éden hárucháni), ami tulajdonképpen a lelkek világa, egy olyan párhuzamos dimenzió, mely nem érzékelhető fizikai érzékszerveinkkel, egyfajta párhuzamos realitás. Innen származnak a lelkek mielőtt e fizikai világra jönnek és ide térnek vissza testünk halála után (a születés és a halál kérdéséről ITT és ITT írtam).
Van, pontosabban volt ugyanakkor egy nagyon is fizikai Édenkert, melyről a Tóra beszél (gán éden hágásmi), melynek helye úgy tűnik viszonylag pontosan be van határolva a leírásban: „És egy folyam jött ki Édenből; hogy áztassa a kertet; onnan pedig elágazott és lett négy főfolyóvá. Az egyiknek neve Pisón, az, mely megkerüli Chávilo egész országát, ahol az arany van. És ezen országnak aranya jó; ott van a bedólách és a sóhámkő. A második folyó neve Gichon; az, mely megkerüli Kúsnak egész országát. És a harmadik folyó neve Chiddekel, az, mely Ássur keleti oldalán folyik; és a negyedik folyó a Prász.”2
Kissé bonyolítja a helyzetet az a tény, melyre a Talmud3 hívja fel figyelmünket. Ugyanis a szöveg szerint az „Éden” és a „kert” két különböző fizikai helyszín: „És egy folyam jött ki Édenből; hogy áztassa a kertet”. Minden alkalommal, írja a Talmud, mikor a helyről olvasunk tulajdonképpen a „kertről” olvasunk, hiszen „Édennel” kapcsolatban azt írja a Biblia Ézsaiás könyvében: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta”.4
Ugyanakkor az említett négy folyó meghatározása után elég egyértelműnek tűnhet merre is van ez a titokzatos és csodálatos hely. A probléma csak az, hogy a négy folyó neve nem sokat segít.
Olyannyira így van ez, hogy az egyik Talmudi bölcs, Rés Lákis maga is gondban van merre lehet a folyók eredete: talán Izraelben, talán Babilóniában, esetleg máshol Arábia területén.
Többségi vélemény szerint a Chiddekel folyó a Tigris folyó (más helyeken ugyanis így hívják ezt a babilóniai folyót)5. Szintén erre utalhat, hogy Jonatán ben Uziel, a Biblia egyik arameus fordítója Diglásznak fordítja a Chiddekelt, ami nagyban hasonlít a vízfolyam török nevének (Dicla) és arab nevének (Dijla)
A Prász folyó minden bizonnyal az Eufráteszt jelenti, számos helyen találkozunk ezzel a névvel a Bibliában és a rabbinikus irodalomban.7
A másik két folyó kicsit nehezebb eset. A Pison folyót Rási8, a legnagyobb Tóra kommentátor a Nílussal azonosítja. Mások azonban az indiai Gangesszal hozzák összefüggésbe9 és ezt a teóriát támasztja alá a már említett Jonatán ben Uziel féle arameus fordítás is, mely Chávilo országát egyértelműen Indiával azonosítja (India arameusul Hindki). Az is elképzelhető, hogy mindennek köze van a mai India területén található Havelián városhoz, mely az Indus folyótól északra fekszik.
Gichon folyó, melyet a Tóra Kus országába helyez minden bizonnyal Etiópiában van (Kus Etiópia héber neve már ősidők óta), így a folyó valószínűsíthetően a Kék Nílus, mely Etiópiai Táná tóból ered és Szudánban ér véget.
A folyók alapján tehát mégsem olyan könnyű „bemérni” az Édenkert helyét, dacára annak, hogy az Eufrátesz és a Nílus annyira nyilvánvaló, hogy minden bizonnyal valahol azon a „környéken” kell keresni.
A misztikus rabbinikus irodalom10, a kabbala ehhez képest pontos meghatározását adja a helynek: Éden kertje Jeruzsálemtől délre fekszik, méghozzá 32 fokkal. A misztikus mesterek hozzáteszik, hogy bár a hely valóban és fizikálisan is létezett, azonban egyfajta átmenet volt a teljesen fizikai és a spirituális világ közt, így amikor az első ember bűnbe esett megvonattatott tőle, hogy ebben a különleges szférában létezzen tovább.
Ha tetszett az írás kövess a Facebookon is https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- 1Móz 2:15
- 1Móz 2:10-14
- Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 34b
- Ézsaiás 64:3
- Dániel 10:4
- 1Móz 2:14
- 1Móz 15:18 és Krónikák1 5:19
- Slomó ben Jichák rabbi (1040-1105)
- Abárbánel magyarázata 1Móz 2:10-hez
- Lásd Sneur Zálmán rabbi Likutei Tora, Tázria szakasz 20a és Széfer Hámáámárim 5565, második rész 960. oldal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
