A zsidó vallásjog tiltja más vallások ünnepeinek megülését, leginkább az olyanokat, melyek pogány (azaz bálványimádó) eredettel rendelkeznek. A polgári újév dátuma ilyen. A Wikipedia közlése szerint annak, hogy január elseje vált a polgári naptár fordulónapjává több oka is volt:

„A nyugati kultúrkörben január 1-ét az ókori rómaiak nevezték ki újév napjának i. e. 46-ban, a Julián naptár bevezetésekor. Ezt a dátumot az 567-es Tours-i zsinat eltörölte, a következő ezer évben pedig különböző napokat, egyes helyeken karácsonyt vagy húsvétot tekintették az év kezdetének. A legtöbb európai országban március 25-e honosodott meg újév napjaként annak vallásos jelentősége miatt (Gyümölcsoltó Boldogasszony), bár nem rendeztek évköszöntő ünnepségeket, mert az ilyeneket pogány dolognak tekintették.

1582-ben, XIII. Gergely pápa naptárreformjával január 1. lett az általánosan elfogadott dátum, melyet 1691-ben XI. Ince pápa tett véglegessé. Megjegyzendő, hogy egyes országok már korábban, vagy csak később tértek át erre a dátumra; a dél-európai nemzetek már 1362-ben is január 1-ét tekintették az év kezdetének, de Angliában 1752-ig március 25-e volt az újév napja, Görögország pedig csak 1923-ban, a Gergely-naptár bevezetésekor tért át január 1-ére. A „pogány” ünnep ellensúlyozásaként az egyház január 1-ét Jézus körülmetélése ünnepének nevezte ki.”

Az ókori rómaiak újév választásának napja, január elseje, Jánuszhoz kötődött, ehhez a kétarcúnak ábrázolt istenséghez, aki egyszerre tekint a múltba és a jövőbe, nyitja a kapukat az új felé. Ennek megfelelően tehát egyértelmű az újév eredetileg pogány kötődése. Később, miután a katolikus kereszténység is az év fordulójaként adoptálta ezt napot, az egyház igyekezett minél erősebb vallási áthallással kötni az újévet a katolicizmushoz.

Ennek zsidó vallásjogi vonatkozásáról ír Mose Iszerlis rabbi (1530-1572 ) a Sulchán Áruch című törvénykönyvhöz írt kiegészítésében ¹, hivatkozva a Trumát háDesen című munka szerzőjére, Iszrael Iszerlin rabbira (1390-1460), akinek említett műve szolgáltatta egyébként alapján Iszerlis rabbi munkájának:

„A Trumát háDesen 195. cikkében azt írja, hogy még manapság is [amikor az újév pogánysághoz való kötődése elhalványult], ha az ember ajándékot akar küldeni [nem-zsidó felebarátjának] a karácsony nevű keresztény ünnep utáni nyolcadik napon, azt ne pont december 31-én, hanem korábban küldje. Ha az ezt a napot megelőző nap Sábát volna [amikor tilos ajándékozni és közterületen hozni-vinni], úgy szabad aznap [azaz december 31-én] elküldeni az ajándékot, nehogy ezzel felesleges gyűlöletet hozzunk magunkra.” 

Mose Isszerlis rabbi azonban munkájában nem teszi közzé a Trumát háDesen teljes szövegét, minden bizonnyal azért, mert idejében már széles körben elfogadott volt, hogy a január 1-i újév mélyen beivódott a keresztény hagyományba.

Mára a helyzet azonban jelentősen megváltozott. Az újév, nem úgy, mint a karácsony sokat veszített vallási jellegéből és inkább egyfajta népünneppé vált.

Ezt a realitást ismeri fel Mose Feinstein rabbi, a huszadik század második felének Amerikájának vezető vallásjogi döntnöke, aki azt írja: „A polgári újév első napjára nem vonatkoznak a [más vallások] ünnepeit érintő esetleges tilalmak. Azonban akik ügyelnek lelkük tisztaságára, azok tartózkodnak az ilyesmitől [értsd a szilveszteri ünnepléstől].”²

Így tehát az újévi vigasságokon való részvétel, amennyiben az nem ütközik más vallási tilalmak megszegésével (részegség, frivol viselkedés stb.), nem kifejezetten javasolt ugyan, de nem is tilos.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Sulchán Áruch, Joré Déa 148:12
2. Igrot Mose, Even Haezer 2:13