A halállal, a halál utáni élettel illetve a messiási időszakról már többször írtam ebben a blogban, a héten valaki azt kérte, írjak a halottak feltámadásáról. Mi és hogyan fog történni a rabbinikus irodalom szerint.

Azt sokan tudják talán, hogy a halottak feltámadásában való hit egyike a zsidó hit alapvetéseinek. Ekként rendelkezik Mose ben Maimon rabbi, a Maimonidesz (1135-1204) is (erről ITT írtam korábban). Talán mivel a bibliai források - főként Ézsaiás és Dániel könyvei, melyek egyértelműen írnak a halottak feltámadásáról - sok találgatásra adnak lehetőséget, a Misna és a Talmud rabbijai sietve igyekeznek leszögezni, hogy bárhogy is vélekedjék valaki, az maximum az események mikéntjére vonatkozhat, a tényére nem. Ezért a Misna úgy fogalmaz, hogy „aki nem hisz a halottak feltámadásában, annak nincs része a jövendő világban.”¹

A Messiás eljövetele után a halottak fel fognak támadni, de hogy miként, azt a Midrás segít számunkra elképzelni: „Ahogy az ember elmúlt, úgy fog visszatérni. Ha vak volt, süket vagy néma, akkor vakon süketen vagy némán. Csakúgy, minthogy ruhában ment el [lett eltemetve], ugyanúgy ruhában tér vissza. Isten pedig úgy szól: ’Keljenek fel, ahogy elmentek és én majd meggyógyítom őket!’”²

A lélek abba a testbe száll vissza, melyben elhagyta ezt a világot. A hagyomány szerint van egy picike csont, vagy csont darabka, melyet „luz” csontnak hívnak, valahol a gerincoszlop és a koponya találkozásánál, ebből a csontból fog újra épülni az elbomlott test³. Ma azt mondanánk, hogy ennek a csontnak a DNS-ből készül újra a test.

Érdekes adalék a judaizmust jól ismerők számára, hogy a sábát (szombat) kimenetele után fogyasztott hagyományos étkezés, a málávé málká, vagy más néven a Dávid király féle messiási vacsora az, amely a legenda szerint ezt a csontot táplálja, ezért is fontos, hogy az ember ügyeljen ennek az étkezésnek az elfogyasztására.

A halottak feltámadása tehát egyike azon csodálatos cselekedeteknek, melyeket a Messiás fog végrehajtani. Ezen fantasztikus események a következők lesznek.

A múlt nemzedékeinek igazai, tehát akik életüket Istennek tetsző módon élték támadnak fel először. A Messiás eljövetelekor fel fogja építeni a harmadik jeruzsálemi Szentélyt és összegyűjti Izrael száműzöttjeit, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Föld négy sarkából összeszed minden zsidót, akik azután mind a Szentföldön fognak élni. Ezt követően csak negyven évvel következik a halottak feltámadása, persze a szentéletűek, ahogy az előbb írtam, már a Messiás eljövetelekor feltámadnak.

Először a Szentföldön meghaltak támadnak fel (innen is az az ősi zsidó szokás, hogy aki teheti, ha nem is élt a Szentföldön, de ragaszkodik hozzá, hogy ott legyen eltemetve), őket követik majd a száműzetésben eltemetettek, legvégül pedig az a nemzedék, mely kivonult Egyiptomból még anno, Mózes vezetésével idestova 3332 évvel ezelőtt és a negyvenéves vándorlás során halt meg a Szináj-sivatagban. A sort az ősatyák és ősanyák zárják, Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára, Rebeka, Ráchel és Lea. Ennek oka nem valamiféle büntetés, hanem annak ellenkezője. Mire ők felébrednek, látni fogják összes leszármazottjukat, mely minden bizonnyal rendkívüli büszkeséggel fogja őket eltölteni.

Persze a feltámadás sorrendjében is látható lesz ki milyen életet élt, hiszen minden generációból azok támadnak fel először, akik igaz, a Tóra törvényeihez hű életet éltek.

No és mi van az élőkkel, akik tanúi a messiási eljövetelnek? A kabbalisztikus irodalom főműve, a Zohár szerint ők is meghalnak egy rövidke pillanatra, hogy részesüljenek a feltámadás kiváltságában, hiszen már a világ teremtésekor ki lett hirdetve a természet azon rendje, miszerint „mert por vagy és a porba térsz vissza.”⁴

Azok akik nem a Szentföldön támadnak fel, a legenda szerint elvándorolnak, pontosabban elgurulnak (azt, hogy ez miként fog megtörténni, mindenkinek a képzeletére bízom) a Szentföldre, az igazán szentéletűek pedig egy „gyorsított útvonalon” jutnak el őseik földjére.

Persze felmerül a kérdés: miért van szükség a halottak feltámadására? A Talmud szerint válasz rendkívül egyszerű: a test és a lélek egyfajta partnerségben léteztek ezen a fizikai világon. A messiási korban, amikor mindenki részesül a legvégső jóban, azoknak akik korábban elhunytak, csak a lelke tudna részt venni és begyűjteni jutalmát az életében véghezvitt jócselekedetek miatt. Ez nem volna „fair”, hiszen a test és a lélek együtt követték el a jócselekedeteket. A lélek, ahogy ezt korábban írtam, nem tud meghalni, a lélek örök, de a test elmúlt, így a testet is fel kell éleszteni, ismét egybekötni a lélekkel, hogy együtt részesüljenek a jutalomban.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Misna, Szánhedrin 10:1
2. Berésit Rábá 95.
3. Széfer Táámei háMinhágim 425
4. 1Móz 3:19