A kifejezést mindenki ismeri és használja és valószínűleg kultúráktól és vallásoktól függetlenül mindannyian ugyan arra gondolunk, de vajon tudjuk e mi is a lélek valójában?

A 21. században, mai tudásunkkal sokkal precízebben megérthetjük mit is jelent a bibliai teremtés könyvének azon mondta: “Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelt az orrába éltető lelket, és az ember lett élőlénnyé.”¹ Ma pontosan tudjuk, hogy az emberi test nagyrésze vízből (65%), szénből (18%), hidrogénből (10%) és nitrogénből (3%) áll, e mellett természetesen más összetevőkből is, mint kálcium, foszfor, magnézium stb. Érdekes, hogy több elemzés is készült annak felmérésére, hogy ezen anyagok “beszerzése” mennyibe is kerülne, azaz mennyit és az emberi testet, ha mint pusztán kémiai anyagok elegyét nézzük. Az eredmény megdöbbentő: körülbelül 160 dollár.²

Persze tudjuk, hogy az ember értékét nem lehet ilyen módon megbecsülni, erre vállalkozni azért izgalmas, mert még jobban kidomborodik az ember valódi értéke, a lélek. Hiszen a lélek az, ami az ember különlegessé teszi, amitől többek vagyunk mint néhány kiló “hús”.

A lélek ad életet az egyébként élettelen fizikai testnek, a lélek irányít, gondolkodik, érez.

A zsidóság misztikus forrásai, a kabbala irodalma szerint, minden teremtett dolognak a világon van valamiféle lelke. Minél primitívebb egy teremtmény, lelke is annál egyszerűbb. Persze az élettelen tárgyak lelke nem csak egyszerűbb, de minőségében más is, mint a náluk bonyolultabb növényeké, a növények lelke pedig egyszerűbb, mint az állatoké. De valamilyen “minőségű” lelke mindennek van. Miről is van szó?

A kabbala a léleknek öt szintét különbözteti meg: nefes (lélek), ruách (szellem), nesámá (lehellet), chájá (élet) és jechidá (egyediség)³, melyek mindegyike egy-egy szintet képvisel. A nefes (lélek) az az erő, mely a testet működteti, a ruách a személyiséget jelenti. A nesámá az intellektust, az értelmet, a chájá a transzcendenciát, a vágyakat, a hitet, a jechidá pedig a lélek esszenciája, mely a kapcsolatot jelenti a Teremtővel, ha úgy tetszik a kapcsolat a lélek alkotójával. A jechida testesíti meg a lélek azon szintjét, mely a kabbala irodalom szerint a lelket “Isten egy darabkájának”⁴ írja le. 

Az ember, mint a teremtmények közti legmagasabb szint két lélekkel is rendelkezik. Vagy úgy is mondhatjuk lelkének két aspektusa, két oldala van. Egyrészről ott van az állati lélek, mely az ember fizikai megmaradásához szükséges ösztönöket tartalmazza. Ez az “ösztön-lélek” hasonló ahhoz, amilyen az állatokban is van. Az emberi lélek másik oldala azonban az isteni lélek, mely az ember spiritualitásáért küzd, legtöbbször az állati ösztönökkel szemben. Az ember élete tulajdonképpen nem más, mint e két léleknek a küzdelme minden pillanatban azért, hogy melyikük kerekedjen felül. 

Az isteni lelket elfedi az állati lélek, csakúgy, mint az állati lelket elfedi a fizikai test, de mindkettő rész Istentől való, ezért akkor is, ha ugyan a két lélek folyamatos konfliktusban van egymással, mégis képesek az együttműködésre. 

Mivel állati, vagy ha úgy tetszik fizikai szükségletekért küzdő, lelke értelemszerűen az állatoknak is van, az embert az isteni lélek teszi különlegessé. Ez az, ami arra ösztönzi az embert, hogy ne csak és kizárólag ösztönösen cselekedjék, uralkodjon vágyain, ösztönein, állatiasságán. Ebben az ember segítségére van a szabad akarat, mely minden pillanatban lehetővé teszi az ember számára, hogy eldöntse, lelkének melyik aspektusát hagyja felülkerekedni. Az isteni lélek a moralitás, az erkölcsösség, a megfelelő viselkedés és az Istennek tetsző életmódot preferálja, illetve helyezi előtérbe az ösztönös cselekvéssel szemben. Szintén az isteni lélek törekszik arra, hogy a fizikai szükségleteinket is „emberhez méltó módon” és ne állatiasan végezzük. Enni kell ugyan, de nem mindegy mit, mikor és hogyan. Az állati lélek számára ezek az értékek szinte irrelevánsak egészen addig.

A döntés képessége, a szabad akarat tehát az, ami megkülönbözteti az embert az állattól ez többek között az, ami őt Istenhez teszi hasonlatossá, ahogy írva van: „És teremtette Isten az embert az ő képmására.”⁶

Ahogy erről korábbi írásomban már írtam, a lélek a testbe a fogantatáskor költözik és fokozatosan kezdi egyre „komfortosabban” érezni magát a fizikai világban. A lélek két aspektusa, az ösztöni és az isteni oldal közti tusa ekkor még alig érzékelhető. A születés után, a gyerekkorban akkor is, ha alapvetően a gyermek a fizikai szükségleteivel van elfoglalva, azt mégis isteni ihletésre, tisztán, őszintén teszi. Szintén írtam korábban arról, mi is történik a lélekkel, miután elhagyja ezt a fizikai világot. 

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 1Móz 2:7
2. http://www.datagenetics.com/blog/april12011/
3. Midrás, Berésit Rábá 14:9
4. Tánjá, a Közepesek Könyve, 2. fejezet
5. Tánjá, a Közepesek Könyve, 1-12. fejezet
6. 1Móz 1:27