Előre bocsájtom, semmi közöm nem volt az EMIH névválasztásához. Nem én találtam ki, nem kérdezték meg a véleményemet, nem én döntöttem el. Szubjektív véleményem szerint jó név az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség, mert négy rövid szócskában foglalja össze miről szól a szervezet. EMIH, ez disztingválja más zsidó szervezetektől, egyházaktól, közösségektől. Magyar, mert a magyarországi és Magyarországról elszármazott embereket igyekszik képviselni. Zsidó, mert zsidó. Nagyon is. Ráadásul szövetség, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy olyan emberek alkotják, akik valamilyen okból és valamilyen céllal összefogtak.
Amikor néhány héttel ezelőtt egy sajtótájékoztatón kiderült az EMIH névváltoztatása, biz’ Isten nem futott át az agyamon, hogy az új név rövidítése MaZsiSz. Erre a tényre azon a péntek estén a sulban hívta fel a figyelmemet egy kedves barátom. Aki mellesleg azt is hozzátette: „Ügyes. Nagyon ügyes.” Akkor sem ékeskedtem más tollával és beismertem, hogy semmi közöm nem volt a névválasztáshoz, a rövidítés pedig, míg fel nem hívta rá figyelmemet, fel se tűnt.
Mivel azonban rajtam kívül valószínűleg mindenki észrevette, tegnap a Mazsihisz (ami egy hi-vel hosszabb nevű ugye) feljelentette az EMIH-et, mondván, az új név megtévesztő és túlságosan hasonlít az ő nevükre. Kerestet adtak be a Miniszterelnökségre és feljelentést a Fővárosi Törvényszéken.
Zaporozsec lámpaként villant be bennem, hogy mennyire visszataszító ez. Számos okból. Először is jómagam, bár mint az előbb is leírtam, valószínűleg ostoba vagyok, nem látom a túlzott hasonlóságot. Leginkább azért nem mert a fent már említett rövidítést az EMIH nem használja. Rövidítés híján pedig bíróság legyen a talpán, aki megvonja az EMIH-től az új név használatának jogát.
Másodsorban mi, zsidók, egymás közti peres ügyeinket rabbinikus bíróság elé szoktuk vinni és csak akkor fordulunk világi bírósághoz, ha nincs más lehetőség1. Azt értem, hogy a Mazsihiszt már formálisan sem érdekli a Sulchán Áruch, de azért valami „zsidós” kellett maradjon bennük. De nem maradt. Ami maradt, az a pártállami feljelentősdi. Az úgy látszik sosem fog kimúlni a sípucca falai közül.
(Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a vallásjog „meszirának” hívja azt, ha egy zsidó másik zsidót világi bíróság elé visz, ebből származik a magyar mószerolás szó is, milyen találóan...)
Kérdezhetnétek, ugyan milyen bét dinhez (rabbinikus bíróság) lehetne fordulni, hiszen nyilván egyik fél sem fogadná el a másikét, ráadásul ők maguk az érintett felek. Erre a gyors válasz Izraelben lenne, ahol az állami Rabbinátus által működtetett bíróságoknál százával vannak külföldi peres ügyek, a magyar nyelv egyediségét ismerő szakemberek is akadnak bőven. Csakhát az izraeli Rabbinátus az olyan ortodox vagy mi, mondhatják a sípuccában, az meg azért nem jó, mert azok ugyan olyan szakállasok, mint ezek az EMIH-esek, biztos nem értik a finomságokat. Vagy egyszerűen csak ismerik a háláchát (vallásjog), amivel a sípuccai bét dint aligha lehet megvádolni.
Mindazonáltal megértem a sípuccaiakat. Isten ments, hogy valaki összetévessze szervezetüket a chábád szellemiségében működő EMIH-el. Az maga volna a tragédia. Kínos gonddal ügyelnek a sípuccában ugyanis a megkülönböztethetőségre. Nem másolják a szervezeteiket, a kampányaikat, az ötleteiket, a megnyilvánulásaikat, az intézeteiket. Lehet, hogy tévedek, de valami azt súgja, hogy az esetleges összekeverés inkább az EMIH-nek ártana, semmint fordítva.
- Lásd Babilóniai Talmud, Bava Kama Traktátus 58a, 117a; Sulchán Áruch, Chosen Mispát 388:9
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
