Mint arról a héten, a héber svát hónap 10-e alkalmából megemlékeztem, a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson (1902-1994) tíz kiemelt ügyet tartott különösen érdemesnek arra, hogy azok fontosságát hirdetve és betartásukat ösztönözve a zsidó világban pozitív, a hagyományokhoz és ezáltal Istenhez való közeledést elősegítse.
A tegnapi írásomban említett felebaráti szeretet után néhány gondolat a zsidó nevelés és oktatás fontosságáról.
Salamon király a Példabeszédek könyvének elején egy lényeges gondolatra hívja fel figyelmünket: „Halld fiam atyád intelmét és ne feledd anyád tanítását”1. Ebből az egyszerű intelemből számos fontos következtetést is levonhatunk. Az egyik, hogy a nevelés, az oktatás otthon, a szülői házban kezdődik. A szülő feladata, hogy gyermekét a hagyomány, az erkölcs és a bölcsesség útján elindítsa és ha megteremti a kellő alapot, úgy a gyerek minden bizonnyal később már saját érdeklődésének és intellektusának okán is vágyakozik majd tudásának bővítésére. A másik fontos gondolat, hogy, talán a nyugati világban megszokotthoz képest kontra-intuitív módon, a morál és az erkölcs az apa, a tudás és a hagyománytisztelet az anya oldaláról érkezik. Minden bizonnyal azért, mert az édesanyák jellemzően több időt töltenek gyermekeikkel, mint az apák, a férfiak leginkább azzal tudnak az erkölcsös neveléshez hozzájárulni, hogy viselkedésükkel példát mutatnak a gyerekek számára. A harmadik, ehhez némiképpen kapcsolódó gondolat, hogy a gyereknevelés és oktatás a két szülő „csapatjátéka”, közös feladat és közös felelősség. Nem áthárítható kizárólag egyik vagy másik félre, hiszen vannak az életnek olyan aspektusai, melyeket, legalábbis ideális esetben, a gyerek az édesapától, másokat kifejezetten az édesanyától kell megkapjon.
A Tóra különös hangsúlyt fektet az oktatás fontosságára, mikor kifejti „Vésd be azokat gyermekeidnek és beszélj róluk, mikor ülsz házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz.”2 A mózesi tanítás szerint ugyanis a hagyomány átörökítésének prímér eszköze a szülői példamutatás és a szülői tanítás.
Míg az oktatás és a tanítás alapjait a családban fektetjük le ugyan, a tanítás és az oktatás nem ér véget otthon. Mindannyiunk kötelessége tudásunkat átadni másoknak akkor is, ha nem gondoljuk magunkról, hogy nagy tudósok volnánk. A zsidó bölcsesség nem vészelte volna át évezredek viharait, ha csak azok vállalták volna magukra az oktatás feladatát, akik elegendő tudással vagy pedagógiai vénával rendelkeztek. Az ember egyrészről köteles tudását szaporítani, másrészről amit már tud, azt átadni másoknak.
A tudás ugyanis cselekvésre ösztönöz, a cselekvés pedig, a Tóra szemlélete szerinti életvitel az ember küldetésének beteljesítése.
Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- Példabeszédek 1:8
- 5Móz 6:7
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
