Mint arról korábban is írtam, ma, a héber naptár szerinti Áv hónap kilencedik napján emlékezünk a mindkét jeruzsálemi Szentély lerombolásának tragédiájára. A jeruzsálemi Szentély nem csak vallási szempontból foglal el rendkívüli helyet a zsidó nép szívében, de nemzeti értelemben is, hiszen szimbóluma volt a nemzeti önrendelkezésnek, lerombolásuk ezért a zsidó állam végét is jelentette, kétszer is, először a polgári időszámítás előtt 423-ban, a második a polgári időszámítás után 70-ben.

A Talmud bölcseinek leírása alapján azonban a két Szentély közt hatalmas különbségek voltak. Mindkettő természetesen szent volt, mindkettő Isten evilági „lakhelye”, ugyanakkor a második Szentély számos kérdésben különbözött az elsőtől.

A Misna bölcsei 10 csodás jelenséget is leírnak¹, mely az első, salamoni Szentélyt jellemezte és egyértelmű bizonyítéka volt az isteni jelenlétnek:

1. Terhes nő sosem vetélt el az áldozati hús illatától

A Szentélyben, a Tóra leírása alapján, folyamatos volt az áldozathozatal, az áldozatok leginkább állatok voltak, de voltak más, így liszt, bor és illatos füstölő áldozatok is. Az említett csodának két aspektusa is van: egyrészről a terhes nők általában érzékenyek a szagokra illetve a látványra, könnyebben lesz hányingerük stb. Az egyik csoda, mely a Szentélyben történt, hogy terhes nő sosem lett rosszul sem a látványtól, sem pedig a szagoktól. A másik aspektus pedig, ahogy a Talmud bölcsei írják, a terhes nő, ha megvonnak tőle olyan ételt, amit nagyon megkíván, az ártalmas lehet a terhességre, extrém esetben vetélés is bekövetkezhet. Ilyen soha nem történt az első Szentély 410 éves² fennállása alatt.

2. Az áldozati hús soha nem romlott meg

A jelenség két szempontból is csodálatos: egyrészről a nyers hús, mielőtt elégették volna az oltáron nem rohadt meg – kétezer ötszáz éve a szentföldi időjárási körülményeket tekintve ez nem kis dolog. Illetve a már megsütött, de még nem elfogyasztott húsnak sem lett semmi baja, mielőtt a kohaniták (a szolgálatot végző papok) meg nem ették.

3. Soha nem volt légy az áldozati állatok körül

Mondani sem kell, hogy mennyire természetfeletti, ha legyek nem „legyeskednek” az állatok környékén, sem amíg éltek, sem miután az áldozathoz levágták őket.

4. A Főpappal sosem történt semmilyen olyan esemény, mely alkalmatlanná tett volna őt a Jom Kipur-i (engesztelés napja) szolgálat során

A Tóra rendelkezése értelmében a főkohén (főpap) testileg (és szellemileg is) tökéletesen ép kellett legyen, máskülönben alkalmatlan a szolgálat elvégzésére. A zsidó kalendárium talán leszentebb napján, Jom Kipurkor, amikor az egész nép szerez engesztelést a Főpap áldozati munkájának eredményeképpen, különösen fontos, hogy a Főpap ne szerezzen semmilyen sérülést. Például, ha megcsúszott volna és eltöri a lábújját, nem lett volna szabad folytatnia az áldozati szertartást. Ilyen esemény tehát nem történt az első Szentély 410 éves fennállása (és 410 Jom Kipur) alatt.

5. Eső sohasem oltotta ki az áldozati oltár tűzét

Az oltáron, a Tóra rendelkezésének megfelelően, sosem aludt ki a tűz és ez nem csak a papok munkájának volt köszönhető, de az alkalmanként eső sem oltotta ki a tüzet soha, az az oltárt mindig elkerülte.

6. Szél nem fújta el a füstoszlopot

Az oltárról felszálló füst mindig tökéletesen függőleges irányban szállt fel az Egekbe, semmilyen szél nem mozdította azt el.

7. Nem találtak semmilyen hibát az ómer áldozatban illetve a színkenyérben

Az ómer áldozat az első árpa termés volt, melyet a pészáchi ünnep második napján kellett felhozzon minden termelő a jeruzsálemi Szentélybe, hogy azt áldozatként bemutassák (lásd korábbi írásomat erről). Mivel az árpát az előző este kellett és lehetett csak learatni, fennált a lehetőség, hogy az éjszaka során valami olyan történik vele, ami alkalmatlanná tett volna az áldozat bemutatásra (például rituálisan tisztátalanná válik- a hely rövidsége miatt, nem itt és most fogok ennek mikéntjéről írni).

A színkenyér, ahogy arról a Tóra rendelkezik³ 12 darab (különleges formájú) „vekni” kovásztalan kenyeret jelentett, a 12 törzset szimbolizálva és melyet minden szombaton cseréltek. A kohaniták (papok) minden Sábátkor ehették meg a múlt heti kenyereket. Mivel a kenyereket mindig a Sábát beállta előtt, péntek délután sütötték, ha azokban bármi tisztátalanság következik be, nincs mód helyettük újat csinálni. 410 év alatt nem történt semmi ilyesmi.

8. Amikor olyan sokan voltak a Szentély udvarán, hogy állva is alig fértek el egymás mellett az emberek, amikor le kellett borulni Isten színe előtt, mindig volt bőséges hely a leborulásra.

Átlagos emberek, azaz nem kohaniták vagy leviták, csak a Szentély udvarán tartózkodhattak. Ünnepek idején, mikor minden zsidó férfinek fel kellett zarándokolnia Jeruzsálembe vagy csak egyszerűen valaki meg kívánt jelenni Isten színe előtt, a Szentély igen zsúfolt volt. Mégis, amikor a szertartás úgy kívánta (például Jom Kipur ünnepén), hogy mindenkinek térdre kellett borulnia, úgy, hogy arca a földön legyen, sosem volt abból probléma, hogy az emberek ne férjenek el.

9. Skorpió vagy kígyó nem mart meg senkit Jeruzsálemben

Aki ismeri a közel-keleti viszonyokat tudja, hogy a skorpiók és kígyók nem ritkák arrafelé. Marásuk sokszor halálos, de legalábbis igen veszélyes is lehet, mégsem fordult elő az első Szentély fennállása alatt, hogy a városban ezek a veszélyes teremtmények bárkit megmarjanak.

10. Senki nem mondta soha, hogy „nincs számomra pihenőhely Jeruzsálemben”

A zarándok ünnepek során, amikor minden zsidó Jeruzsálembe ment, valahogy mindig volt számukra elég hely, hogy az éjszakát nyugalomban és biztonságos fedél alatt töltsék. Mindez a booking.com és az airbnb előtti időkben. 

A második Szentélyben ezek a csodák már nem voltak jelen, mint ahogy hiányzott még „néhány” fontos dolog. Addigra például már nem volt meg Frigyláda⁴, a szövetség ládája, melyben a kőtáblákat őrizték. Szintén hiányzott az ún. Urim veTumim⁵, a szent olaj⁶ (melyet a kohaniták és a szentélybeli eszközök, később a királyok felszentelésére is használtak) és a szent tűz (mely csodálatos módon egy prédájára ugró oroszlán képét formázta, miközben égett). A Misna leírása alapján⁷ a Frigyláda hiányában a Főpap Jom Kipur napján a füstölő áldozatot nem a ládánál, csak annak helyén, az ’alapkövön’⁸ mutatta be.

¹ Misna, Ávot traktátus 5:5

² Széder Olám Rábá

³ Móz3 24:5-9

⁴ Móz2 24:28, Móz2 31

⁵ Móz2 28:30

⁶ Móz2 30:29

⁷ Midot traktátus 3:6

⁸ Az alapkő a hagyomány szerint az a kő, mely a világ teremtésekor elsőként lett megteremtve, ha úgy tetszik a világ „köldökzsinórja”. Ezen a kövön áldozta fel majdnem Ábrahám fiát, Izsákot és Jákob vándorlása során, mikor az angyalokkal teli létrát álmodta, erre a kőre hajtotta a fejét. Ez a kő, pontosabban szikla, ma is a Templomhegy belsejében van.