Egyes zsidók nem mindenre emlékeznek, de a zsidóság együttvéve mindenre. Minden fontosabb eseményről pontosan tudjuk mikor történt, az milyen nap volt az adott héten, sőt, sokszor azt is, hogy melyik órában. Pontosan tudjuk Isten mikor teremtette a világot, mikor volt az özönvíz, mikor volt az egyiptomi kivonulás, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás, a Szentélyek lerombolása. Tudjuk mikor születtek és mikor haltak meg felmenőink, Ábrahám, Izsák, Jákob, a tizenkét törzs vezetői, rabbijaink, mestereink. A zsidó kollektív emlékezet nem felejt.

Még akkor sem, ha nem minden van megemlítve a Tórában vagy a Biblia más könyveiben, a Talmud és a Midrás irodalom segítségünkre siet és kitölti a „sorok közti” részeket. A Bibliában, Talmudban és a Midrásban említett eseményeket olyan művek, mint a Széder Hádorot¹ rendeznek kronológia sorrendbe.

Sokszor ugyanis a részeletek nagyon is fontosak. A Biblia általában azokat a személyeket említi, akik a narratíva szempontjából a legfontosabbak, ugyanakkor a „háttérben maradt” karakterekről is megtudhatunk egyet és mást a Talmud és a Midrások írásaiból.

Így ismerhetünk meg számos érdekes történetet például Ábrahám családjáról is. Ábrahám talán az egyik legfontosabb olyan személy volt, aki egymaga változtatta meg a világ menetét rámutatva arra, hogy márpedig a történelem eseményei nem önmaguktól zajlanak és hogy egy ember is képes megváltoztatni a világot.

A Tóra azt meséli Ábrahám (atyai) felmenőiről: „Náchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot. És élt Náchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat. Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávrámot, Náchórt² és Háránt. És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ábrámot, Náchórt és Háránt. És Hárán nemzette Lótot. De Hárán meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban. Ábrám pedig és Náchór vettek maguknak feleséget: Ábrám feleségének neve: Szárájt és Náchór feleségének neve Milkát, Hárán leánya, aki atyja volt Milkának és atyja Jiszkának. Száráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke. És vette Terách Ábrámot, az ő fiát, és Lótot, Chárán fiát, az ő unokáját és Szárájt, az ő menyét, az ő fiának, Ábrámnak feleségét és elmentek velük Ur-Kászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Cháránig és letelepedtek ott. Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Cháránban.”

Ábrám (akinek nevét nemsokkal később a Teremtő Ábrahámra változtatja, ahogy tesz feleségének Szárájnak nevével, aki Szárá, azaz Sára lesz) édesapja Terách tehát, kinek a családfája részletes rögzítésre kerül és tudjuk, hogy a nyolcadik generációba született Noé után. A Talmud bölcsei megemlítik, hogy Terách a világ teremtése (tehát a zsidó időszámítás szerinti) 1878-ban született Ur-Kászdim városában³, ahonnan a család Kánaán felé (a későbbi Izrael) indult azonban Terách és felesége Háránban megálltak, ahol jobbnak látták letelepedni. Ekkor Terách 145 éves volt, itt is halt meg 60 évvel később, 205 évesen a teremtés 2083. évében (polgári időszámítás szerint ez ie. 1678). Ábrám és Száráj folytatták útjukat Kánaán felé, ahogy azt később olvassuk a Tórában.

Ábrahám édesanyját ugyan a Tóra nem említi név szerint, de tudjuk a nevét: Ámátláj. Sőt Ámátláj édesapjának is azonossága is ismert, őt Kárnevonak hívták.⁴

Maga Terách, a Midrás irodalom szerint⁵ ellentmondásos figura volt. Magas pozíciót töltött be a korában uralkodó Nimród (róla ITT és ITT már írtam részletesen) udvarában, ő volt ugyanis a hadsereg főparancsnoka. Így esett meg az is, hogy Ábrahám születésének estéjén Nimród király és miniszterei Terách otthonában vendégeskedtek. A lakoma közben egy fényes hullócsillag repült át az égen, Nimród pedig tudta, hogy ez azt jelenti, hogy megszületik az az ember, aki veszélybe sodorja majd birodalmát (a monoteizmus hirdetése, ezáltal Nimród istenség mivoltának megkérdőjelezése által). Nimród követelte Teráchtól, hogy adja ki számára az újszülöttet, azonban Teráchnak sikerült az újszülött Ábrámot, édesanyját és egy szoptatós dajkát kimenekítenie a házból és egy barlangba rejteni. Ábrahám tehát életének első éveit egy barlangban rejtőzve töltötte, de élete később is tele volt megpróbáltatásokkal.

Szintén a Midrásból tudjuk⁶, hogy Terách nem csak bálványimádó volt, de bálvány-üzlete is volt (itt árulta a pogány istenségek szobrait). Egy napon a fiatal (3 éves) Ábrámra hagyta az üzletet, aki mikor apja kilépett a boltból egy kalapáccsal összetörte az összes bálványt, egy kivételével, amelyiknek a kezébe tette a kalapácsot. Mikor apja Terách visszatért az üzletbe látva, hogy összetört minden portékája kérdőre vonta a fiát, mi is történt. A fiatal és okos Ábrám azt mondta apjának, hogy az egyik bálvány egy kalapáccsal összetörte a többit. Erre apja leszidta, hogy ugyan hogy is történhetne ilyesmi, hisz ezek csak bálványok. Ábrahám pedig azt válaszolta apjának: „ha pedig ezek bálványok, hogyan imádhatod őket és nem pedig az egyetlen Istent?”

Tekintettel arra, hogy a bálványok széttörése főben járó bűnnek számított, Terách azonnal jelentette a történteket Nimródnak, aki elfogadta Ábrámot és büntetésül tüzes kemencébe vetette, ahonnan azonban Ábrám csodálatos módon kiszabadult. Pontosabban nem fogott rajta a tűz így nem égett meg. Nimród látva, hogy tehetetlen ellene szabadon engedte.

Terách élete vége felé fehagyott a bálványimádással⁷, újraházasodott és elvett egy Plilá nevű asszonyt, aki szült neki még egy fiút, Covát⁸.

Teráchnak a történelmet megváltoztató fián túl volt még egy „hozzájárulása” a világ civilizációnak fejlődéséhez, ugyanis ő volt az első a történelemben, aki pénzérmét veretett.⁹ 

Kövess a Facebookon is https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ 

1. „A nemzedékek könyve”, írója Jechiel Helperin rabbi (1660-1746) összegyűjtötte a Talmudból, Midrásokból és más korai és kései irodalomból az összes fontos dátumot és rendszerezte azokat. A könyv évről évre sorolja az adott esztendő fontos eseményeit a világ teremtése óta
2. Ez a Náchor nem ugyan az, mint saját nagyapja, csak a nevük egyezik meg
3. Egyesek szerint Háránban, később telepedett le Ur-Kászdimban
4. Babilóniai Talmud, Bává Bátrá traktátus 91a. Érdekes, hogy a Talmud ezen a helyen megemlíti még néhány bibliai hős az Írásban nem említett édesanyját, így derül ki számunkra, hogy Dávid király anyját Nácvátnak hívták, aki Ádáel lánya volt. Sámson anyját Celelfonitnak, nővérét Násjánnak hívták.
5. Széder háDorot 1948
6. Berésit Rábá 38. fejezet
7. Rási magyarázata 1Móz 15:15-hez
8. Széder háDorot 2075
9. Széder háDorot 1878