Sokan ismerik Alexandre Dumas, a Monte Cristo grófja c. regényéből ismert mondást: „Nem kell hinned Istenben, elég, ha ő hisz benned!” De vajon valóban így van ez? Mennyire központi kérdés a zsidóságban, hogy az ember hisz e az egy Istenben vagy nem?
A korai időkben, mondjuk az ókorban, az ateizmus fogalma szinte ismeretlen volt. Az ember, függően attól, hogy mennyire volt fejlett az absztrakt képzelő ereje hitt különböző istenekben vagy tárgyakat, jelenségeket ruházott fel isteni tulajdonságokkal. Olyan is akadt, például a görög vagy római mitológiában, de nem a jelenség nem volt ritka más kultúrákban sem, hogy az isteneiket ruházták fel emberi tulajdonságokkal. A görög mitológia szereplői ezért hisztiznek, veszekednek, sokszor kifejezetten erkölcstelenek, úgy viselkednek, mint egy dél-amerikai szappanopera szereplői, semmilyen módon nem mutatnak követendő példát az emberek számára.
A zsidók által hitt monoteizmus ennek éppen ellenkezője. Isten nem emberi, az embertől várja el Isten, hogy isteni módon és értékek szerint cselekedjen és viselkedjen.
Mindezek mellett, a Tórát, tehát Mózes öt könyvét olvasva, az ember nem találkozik az hit fontosságával, a Tóra az életvitel törvényeit írja le. Úgy is mondhatnánk, Isten nem kéri, hogy higgyünk benne. Isten arra vonatkozólag ad iránymutatást, hogy miként éljünk. A Biblia későbbi könyvei, főként a próféták írásai, már nagyobb hangsúlyt fektetnek az Istenhitre, ugyanakkor azt főként, mint morális iránymutatást írják elő, semmint öncélú lelki gyakorlatot.
Talán éppen ezért a korai rabbinikus munkák, mint a Misna vagy a Talmud sokezer oldalas könyvei, nem a hitet helyezik előtérbe, hanem a gyakorlatot. A hittel úgy vannak, hogy az alap, hiszen anélkül a gyakorlati útmutatások és törvények is értelmüket vesztik.
Ezt a filozófiát talán leginkább egy, Jeremiás próféta egyik verséhez fűzött magyarázatnál érjük tetten. A próféta egyik versét, miszerint „Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet”1 a Misna korában született másik gigantikus rabbinikus munka, a Midrás úgy kommentálja, hogy a vers szerint Isten azt mondja: „bárcsak engem elfelednének, de a törvényeimet megtartanák.”2
Mintha Istent nem a benne való hit foglalkoztatná leginkább, hanem az, hogy az emberek morális, ha úgy tetszik isteni életet éljenek.
A zsidóság hit irányába mutatott hozzáállása a középkorban változott valamelyest. Ekkor ugyanis, főként a görög kultúrából öröklött, az iszlám és keresztény gondolkodók által finomított és tökéletesített filozófia tudomány a zsidókat is arra kényszerítette, hogy filozófiai válaszokat adjanak, természetesen szent irataik és rabbinikus hagyományuk alapján, alapvető filozófiai kérdésekre.
A 12. századi híres zsidó filozófus és kodifikátor, Mose ben Maimon rabbi, a Rámbám vagy más néven Maimonidész (1135-1204), 13 pontban foglalta össze a zsidó hit mibenlétét. Ez a lista az Istenhit mibenlétét is alaposan körbejárja, benne foglaltatnak olyan hitelvek, melyek a Teremtő egységére, örökkévalóságára vonatkoznak csakúgy, mint rögzítik, hogy Istennek nincs alakja és nem mérhető fel fizikai érzékszerveinkkel (a hittételekről ITT írtam korábban).
Maimonidész listája tulajdonképpen semmi újat nem tartalmazott, mindössze rendszerbe lett szedve mindaz, amit a Biblia és a rabbinikus irodalom alapvetésként értelmezett.
A zsidóság származás kérdése, aki zsidó anyától születik illetve ha megfelelő módon veszi fel a zsidó vallást, úgy ő zsidó, ezen pedig semmi nem változtat. Sem hit vagy annak hiánya, sem pedig az, hogy az illető az isteni útmutatások szerinti életmódot folytat e vagy sem. Itt fontos megjegyezni, a zsidó vallás felvételének tárgykörében, hogy a betéréshez elengedhetetlen, hogy a betérni szándékozó azonosuljon a tórai törvényekkel és azoknak betartását magára vállalja. Hitről azonban itt sincs szó, talán azért, mert az nem olyasmi, amelyet a betérést lefolytató rabbinikus bíróság ellenőrizni tud.
Mindezeken felül azonban, a maimonidészi hitelvek mégis leszögeztek valami újdonságot. Azt, hogy a zsidó néphez tartozáson belül mégis van egy másik, magasztosabb kategória. Mos eben Maimon rabbi így fogalmaz ezzel kapcsolatosan: „Ha egy ember a fenti hittételeket elismeri és magáénak vallja, úgy szerves része Izrael népének, nekünk pedig ugyanúgy kell viselkednünk vele szemben, ahogy azt a Teremtő megparancsolta, a felebaráti szeretet és irgalom mértéke szerint.”
Tehát Maimonidész szerint is zsidó volt az, aki esetleg nem volt hívő, azonban a nem-hívő, zsidó származású ember, nem teljes értékű tagja annak a népnek, mely az egy Istenben való hitből született Ábrahám által.
Kell-e hinni Istenben tehát, ahhoz, hogy az ember életét Isten szolgálatára tegye fel? Nem feltétlenül, persze mindenképpen segít.
Kövess a Facebookon is ahol számtalan írást olvashatsz és előadást nézhetsz: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- Jeremiás 16:11
- Peszichta deRáv Káhána Midrás gyűjtemény
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Yoss 2020.04.02. 09:10:47
2020.04.02. 09:51:19
2020.04.02. 10:19:47
Egyébként kifordított logika, amit előadsz ebben a cikkben. Ugyanis az is hit, ha teljesen alapnak tekinti valaki Isten létezését, ezért azzal nem foglalkozik, csak Isten törvényeivel. Aki nem hisz Istenben, az nem fogadja el a létezését, akkor sem, ha egyébként praktikusnak találja a Biblia törvényeit, ezért többnyire ezek szerint él.
wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2020.04.02. 13:42:26
A vallásosak ugyanis boldogabbak, és tovább élnek.
A vallásos hite szerint az élet nem ér véget a halállal. Felelősséget kell vállalnia a tetteiért, mert azoknak következményei lesznek.
A vallásos hozzáállása az élethez tehát pozitív, építő jellegű.
Az ateista/materialista hite szerint az élet véget ér a halállal. A tetteiért nem kell felelősséget vállalnia, hiszen azok csak vegyi folyamatok végterméke, amiről ő nem tehet. Tulajdonképpen az egész életének semmi értelme.
Az ateista hozzáállása az élethez tehát negatív, destruktív jellegű.
hvg.hu/plazs/20090928_vallas_egeszseg_kutatas
2020.04.02. 15:40:03
Örömhernyó 2020.04.02. 16:38:24
A vallásos hozzáállása az élethez tehát pozitív, építő jellegű."
A vallások felmentik a követőiket a gazemberségek alól is, ha megfelelő vallási mutatványokat adnak elő, imádkoznak, adományoznak a vallás vezetőinek. Lásd a nyugatra került mohamedánok, akiknek tilos a házasságon kívüli szex, tilos az alkohol tilos a drog, tilos minden, de tudják, hogy ezek a bűnök mind eltörlésre kerülnek, ha mártírhalált halnak, mennek a mennybe és végtelen gyönyörökben részesülnek. Tehát a vallás tilt bizonyos dolgokat, de ha a vallás nevében harcolsz és elesel, akkor ezeket elfelejtik neked. Végső soron emiatt tobzódnak az élvezetekben (drogokkal kereskednek, nőket futtatnak és használnak ki) a nyugatra került mohamedánok, mert a mártírhalálra készülnek.
Hasonlót tapasztaltam katolikusoknál is. Mindegy milyen aljas, hazug, ledér volt a lány ismerősöm, meggyónta a perverz papjának, pikk-pakk el lett felejtve minden bűne. Aztán kezdte az egészet elölről.
Buddhistáknál ugyanez. Ha adakozol, akkor minden rendben lesz, megtisztítod vele a karmádat meg az őseid szenvedését is egyhíted a túlvilágon. Mert amúgy démonok és éhes szellemek kínozzák őket a buddhista pokolban. Úgyhogy tessék adakozni!
Örömhernyó 2020.04.02. 16:41:13
wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2020.04.03. 08:09:10
Mondjuk ez igaz is.
Elvégre vakon hisz abban, hogy amit nem lehet látni, az nem létezik.
Mondjuk a kedvenc szektája, a tudomány nevű vallás is ezen alapul.
wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2020.04.03. 10:02:24
Mondjuk amilyen zavaros a hitük, még ez is elképzelhető.
Elvégre a tudomány nevű szekta fanatikus híveiként hozzászoktak ahhoz, hogy olyanban is higgyenek, amit sosem láttak.
2020.04.03. 10:18:52
wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2020.04.03. 10:57:11
Csak azért mert szent, fehér köpenyes hittérítők azt mesélték nekik, hogy az úgy volt.
Nem kell nekik gondolkodniuk rajta.
Ezért is mondják, hogy az ateizmus az ostobák vallása.
wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2020.04.03. 14:22:31
Persze ez is érthető, hiszen hitük szerint az egész életük értelmetlen, pusztán néhány véletlen vegyi folyamat végterméke.
Nyilván ez erősen frusztrálja őket, és képtelenek magukat normális ember módjára kifejezni.
Megint kiderült, hogy az istenhívők sokkal értelmesebbek.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal