Szerettem:

- Első helyen mindenképpen a Maccabi játékokat említeném. Több alkalommal mondtam már, hogy eredendően nem voltam nagy rajongója az egésznek, elvi okokból. Most mégis megváltozott a véleményem és beismerem hibásan ítéltem meg a játékokat. Jó alkalom ez a játék, hogy zsidó fiatalok és nem annyira fiatalok összejöjjenek, ismerkedjenek, szórakozzanak, aminek a sport az egyik kohéziós eleme.

- Még Maccabi: megvannak az magyar első arany és ezüstérmek is! Gratulálok a díjlovaglóknak, párbajtőrözőknek és kardozóknak. És persze mindenki másnak is, aki küdött, de (még) nem jutott a dobogóra.

- Új izraeli nagykövet jön Magyarországra, Jakov Hadasz-Handelszman személyében. Remélem olyan lesz mint Ilan Mor volt. Drukkolok.

- Új amerikai ENSZ nagykövet lesz, Kelly Craft személyében. Ha csak kicsit is olyan lesz, mint a távozó Nikki Haley, akkor csak jóra számíthatunk!

- Szinte már nem számít hírnek, de e héten is kétszer volt index címlapon a Lekvár és Jam. Blogom indulásának öt és fél hónapja alatt immár 11-szer volt címlapon. Hála Istennek! 

Utáltam:

- Első helyen itt is sajna a Maccabi játékokat kell megemlítenem, de más aspektusból. Folyamatosan szivárognak ki az információk az esemény körüli bénázásokról. A legtöbben a kevés és rossz minőségű ételre panaszkodnak. Jellemzően nem a magyarok amúgy. A másik gyakran emlegetett probléma, hogy hiányolják a „zsidós” programokat. Na ezen sem vagyok meglepve, hiszen olyanok szervezik, akiknek a zsidóság maximum hibbiszintű.

A hírek szerint Motti Tichauernek, az Európai Maccabi Játékok vezetőjének is mennie kell majd a játékok után, mert erősen a fejére dorgáltak, hogy miként hagyta, hogy a szervezést kivegyék a Maccabi kezéből és átadják az MTK-nak és a helyi (nem-Maccabi) szervezeteknek. A játékok körüli pénzek rejtélyéről az index készített összeállítást (itt olvashatod). Durva. Amint lesz erről infó, természetesen úgyis írom. Egy biztos: a sok milliárdból amibe a játékok került, lehet, hogy juthatott volna több pénz ételre és programokra.

- Még Maccabi: a megnyitó szépségét és hibáit elemző írásomban szóltam néhány igen fájó bénázásról, többek közt a kreativitást, moderséget, hitelességet és igényességet teljes mértékben nélkülöző kisfilmekről. Meg arról, hogy valamiért erre az össznépi eseményre elfelejtették meghívni az EMIH képviselőit. Valahogy mégis becsúszott egy EMIH-es egy régi kisfilmbe, amit leporoltak és levetítettek az eseményen. Miért nem meglepő, hogy a szereplők tudomása és engedélye nélkül. Ciki. Itt a kisfilm.

- A Mi Hazánk Mozgalom és a MIÉP (nem is tudtam, hogy ők még léteznek) tünetett a Maccabi ellen. Itt írtam erről. Szánalom.

- Boris Johnson, új brit miniszterelnök egy idiótát híresen iránt barát embert, Ben Wallace-t, nevezte ki külügyminiszternek. Nagyon nem örülök. Kedvelem Johnsont, ahogy erről többször írtam, örülök, hogy ő a miniszterelnök, de az valahogy nem illik a képbe. Meglátjuk mi lesz.

- Ha már Anglia. A beszámolók szerint soha nem volt olyan magas az antiszemitizmus és a zsidó ellenes atrocitások száma, mint most. Csak az idei első félévben több, mint 900 incidensről számoltak be. A Munkáspárt most már nyílt és bevállalt antiszemitizmusa pedig politikai táptalajt is nyújt mindennek. Nem jó irány.

- Eközben Berlinben is leköpdöstek és szidalmaztak egy (chábád) rabbit, Yehuda Teichtal-t. Mi lesz itt, de tényleg.

- A héten Flordiában is lövöldöztek egy zsinagóga előtt, egy 69 éves zsidó férfi sérült meg a minden bizonnyal antiszemita támadásban.

- Tamás Gáspár Miklóson szétröhögtem magam. A héten tüntetett komoly tömeggel (8-10 ember) az Amerikai Követség ellőtt az amerikai kormány Irán ellenes politikáját kritizálva. Szegénynek végképp elgurulhatott a gyógyszere.

- Az izraeli nagykövet és a sípuccaiak közti feszültség újabb magaslatokat ostromolt. Itt írtam erről.